Polgárság Mezsgyék őrzői
Székhely: Ötbánya
Távolrév valaha lázban égett, s a félelem homályos ködbe borította a város összes utcáját. A háború, melyet már csak úgy emlegetnek az első Révi ostrom, javában dúlt. Hangos csatakiáltások, reménytelenséget sugárzó sikongatások rázták fel az egész várost. A várfalakat íjászok sokasága őrizte, miközben portyázó nyílvesszőikkel sikerült végezni néhány gyengébb szörnnyel az ellenség soraiból. Amíg odakinn vassal, egy kijelölt épületben szóval próbáltak javítani a háború jelenlegi állásán. A kinevezett főtanácsos is gondterhelt arckifejezéssel ült azon asztalnál, ahová csak ő, illetve bizalmasai ülhettek le, hogy megvitassák a fontosabb döntéseket. Zárt ajtók mögött, néha órákig tartó gyűlések zajlottak le több- kevesebb sikerrel. A tanácsosok és ő maga egy fontos kérdésben döntöttek. Kiküldenek egy kisebb csapatot, hogy felderítsék a terepet, hátha van egy másik, elhagyatott erőd, esetleg egy kicsiny falu, távol a háború perzselő kezeitől. A parancs titkos volt, nem szabadott, hogy kitudódjon, hiszen akkor a kelleténél többen indultak volna, és Távolrévnek szikrányi esély sem maradt volna a fennmaradásra. Húsz embert jelöltek ki a feladatra, férfiakat, s nőkent egyaránt. Hamarosan útnak indult a titkos expedíció...
...Már néhány napja haladhattak, a város falai minduntalan alacsonyabbak, és kisebbek lettek, még végül mintha elnyelte volna a föld, már nem is látszott...
Az idő egyre hidegebb lett, a szél erősen fújt, de a parancsnok továbbra is erőltetett menetben vitte a húsz bátor katonát, ki szembe nézett, hóval, széllel, s szörnyekkel is. Az egyik éjjel, a szolgálatban lévő őrszem különböző neszekre lett figyelmes. Közelebb sétált a bozótoshoz, ugyanis az erdő szélén húzták fel bőrsátraikat. A férfi keményen markolta a kardot, és mereven lépkedett előre. De hirtelen egy kéz nyúlt ki az erdőből és egy szempillantás alatt felkapta az védőt, s másik kezével akkorát sózott annak hátára, hogy az menten összeroppant.
A bakának nem volt ideje másra, mint egy utolsó, hangos ordításra. Talán a fájdalom miatt, talán figyelmeztetés végett volt ez utolsó cselekedete, ez már sosem derül ki...
A sátorban mocorogni kezdtek, s sorra lépkedtek ki fegyverzetben a harcosok. Miután mindenki megvolt, fáklyákat osztottak, és a hang irányába indultak. Hamar megtalálták barátjuk, testvérük holttestét, de nem volt idő búcsúztatásra, a szörnyek már támadtak is. Az erdő vad teremtényei szagot fogtak, és az idegeneket nem nézi jó szemmel efféle helyeken. Volt itt mindenféle rém, ork, imp, s még néhány faj. Lehettek vagy egy tucatnyian. A kötelék fölényben érezhette volna magát, hisz többen voltak. De a képzett harcosok jól tudták, ez korántsem jelenti, hogy győzni fognak.
Véres csata volt, annyi szent. Kardcsapások, felhörgések, szitkozódások tömték meg az erdőt. Kirzos az egyik felderítőnek szánt katona is elesett, a földre terült. Az imp még egy utolsót rúgott, majd tovább ment, hogy újabb ellenséget szerezzen magának. De a rosszakarók táborából is hullottak. A hajnalig tartó küzdelem után, az osztag győzött, ám nagy árat fizettek. Több jó képességű katona is a porba hullott...
A maroknyi haderő fáradtan bolyongott az erdőben, menedék után kutatva, ahol kicsit megpihenhettek volna, s átgondolhatták, miképp cselekedjenek, hisz tépázott sereggel öngyilkosság még több harcba elegyedni.
Az egyik harcos egy barlangot vélt látni. Szeme felcsillan, arca derültebb ruhát öltött. Némi mosollyal a képén tudatta a többiekkel, hogy megvan az ideiglenes szállásuk. A csapat egyenes a ?lyukhoz? sietett. Ott letelepedtek, de pihenni sajnos nem tudtak, mindenki izgatott volt. De legalább a parancsnok nem veszett oda, ő valamelyest kézben tartotta a feldúlt társaságot. Közös megegyezéssel - mert már nem volt akkora a vasfegyelem, ekkora létszám mellett- megállapodtak, hogy egy időre itt maradnak, majd újult erővel folytatják a felderítést.
Teltek a hetek, hónapok, évek...A vájat már üres volt, a felette lévő fennsíkon viszont egy kisebb, de biztosnak tűnő cölöpvár magasodott. Biztos kezek építhették, erősre sikeredett. Volt itt minden. Torony, istálló, iparosház, ahol a mesteremberek tevékenykedhettek. A had azóta megsokasodott, új erőre tett szert, mely talán az új élet reményéből ,talán csak a több ember látványából fakadt. Ismét erősek lettek. Vadásznak, esténként mulatoznak, sőt, a régi életből is megmaradt egy kevéske. Őrség menetel az északi fenyőerdőben, illetve a bányaváros határán. A kötelék azóta is mindenkit befogad, aki feléjük téved, és néhány megpróbáltatás után, mely a hierarchia emlékét idézi, teljes jogú taggá válhat, s később akár nagyobb rangot is elérhet, ha erre vágyik.
///A klánba bárki csatlakozhat, aki teljesíti a felvételt. Aktív IC játékosokat keresünk, akik fel tudják vállalni a heti 3-4 IC reagot. A klán leginkább harcászattal foglalkozik, de szívesen látunk sorainkban mesterembereket, gyógyítókat, mágusokat és olyan fiatal gyermekeket akik szeretnének tanulni képzett harcosainktól, illetve mestereinktől.
A klán székhelye Ötbánya.
A klánterület a Fenyőerdőben található egy Elhagyatott Sírkertben.
Bővebb információért Valura Eledrion Alvezérnek írj levelet!///
Honlap:kotelek.extra.hu