Misztikus/Hittel élő / Vallási szekta
Székhely: Pormeder
A pusztaság fölé ragyogva borultak a csillagok. A kis ligetecske biztonságában néhány juhász várta, a hajnalt, hogy az állatokkal továbbindulhassanak. Halk furulyaszó, néha néha bégetés és a tűz ropogása törte meg csak az éjszaka csendjét. A tűz körül négy árnyék járta különös táncát a tűz fényében. Apa és fia valamint a két segéd üldögélt egykedvűen, miközben árnyékuk a tűz lobogásával egyszerre mozdult mögöttük. Az egyik segéd játszott a furulyán a többiek elmélyülten hallgatták kivéve a fiút. Tizenéves forma gyerek lehetett, szeme meredten bámulta a lángokat. A tábortűz tükröződve játszott a barna szempáron. Apró kezét égésnyom csúfította el, egészen csuklójától a válláig érve.
-Fiam... - bökte oldalba apa gyermekét, miután már sokadjára szólította a kulacsért.
-Hagyj apám - rázta le az öreg kezei magáról le sem véve szemét a lobogó tűzről. Az apa hangos káromkodások közepette tápászkodott fel ülőhelyéről, éktelen haragra gerjedve. Talpra rángatta a fiút, hogy belé nevelje a jómodort, hiszen az apai parancs megszeghetetlen. A fiú azonban szemét még mindig a tűzön legeltette, mint akit varázsló babonázott meg. Dulakodás kezdődött az utód és apja között, aminek egy kiálló gyökér vetett véget. Az öreg juhász, még fia után kapott, hogy megtartsa egyensúlyát amaz azonban hátralépett a tapogatózó kéz elől. Fájdalmas sikoly szállt végig a puszta fölött. A juhok rémülten bújtak egymáshoz a két segédpásztor azonnal felszökkent, nehogy munkaadójuk gyilkosaiként kelljen a törvény előtt felelniük. Csupán a fiú maradt a ligetben, a barna lélektükrök nem tudtak elszakadni a látványtól, ahogy a forró lángok elborítják apját. Az égő hús bűzét mélyen szívta magába, szája szegletében félmosoly játszott.
Évekkel később vörös csuklyás férfi járta a vidéket. Faluról falura városról városra. A falvak fogadói, mindig megteltek látogatásakor. Mese kélt életre ajkairól. Olyan hatalmakról, melyek városokat döntenek romba, tájakat tüntetnek el, formálnak át. A tűz papjának csuháját viselte. A története sok embert igézett meg, akik csatlakoztak hozzá. Férfiak és nők vettek példát a mesékben megjelenő lángharcosokról, fiatalok és idősebbek, kik áhítoztak a Tűz szeretete után, öltötték magukra a vörös csuhát, és csatlakoztak hozzá, hogy hirdessék és vallják a Láng útját.
Ám mint minden élőlény, úgy az emberek közt is akadnak olyanok, kik nem tisztelik, hanem rettegik a természet és a világ eme csodáját. Üldözték, megvetették, félték a rend tagjait. Sokan váltak imádatuk áldozatául, ahogy a térítőket máglyára vetették, de a balga lelkek nem tudhatták, hogy ennél nagyobb tisztelethez nem is juttathatják gyűlöltjeiket. A viszontagságok ellenére ? vagy talán épp azért ? mind a Hit és mind a követők letisztultak, és végül elérték, hogy ne kelljen menekülniük. Megégett, szent révületben küzdő ifjak vették fel a versenyt a tudatlanok hordáival, és győzelmet arattak. Kialakult a Rend alapja, megteremtve az utat, melyen az elkövetkezendő generációk haladhatnak.
Néhány emberöltő kellett ahhoz, hogy mostanra, mindenfelé járják maguk útját a vöröscsuhások, hogy felkutatva a tűzimádókat magukhoz láncolják őket. Harcosok védelmezik a rendet, kovácsok fegyverezik fel őket, alkimisták készítik számukra a mind jobban égő szereket és papok irányítják az életüket ? és néha a halálukat. Kaszárnyájuk udvarán, folyamatosan lobog a láng. Éjjelenként, pedig a papok állják körbe, hogy imádják a nyers energiát, a földet melegítő Tüzet.
Honlap: []