Polgárság / Kalmár
Székhely: Pormeder
- Azt kéred, hogy meséljek az otthonomról?
* Elmosolyodik az agg. *
- Hát legyen, gyere közelebb, ülj le ide mellém. Esetleg egy teát, vagy feketelevest? De van vízipipa és dohány is, ha azt szeretnél. Csak kérned kell.
* Halk bugyborékolás töri meg a beszédet, ahogy az agg férfi megszívja a vízipipát, majd lehunyt szemmel kifújja az aromás füstöt. Csak eztán kezd bele meséjébe. *
- Végtelen homoktenger; dűnéi, akár az óceán hullámai, mérföldek ezrein át követik egymást keletről nyugatra, délről északra. A táj éppoly szelíd s éppoly veszedelmes, mint a sós vizű rokona, az óceán. Hullámai lassan bár, de követik a viharos keleti szél irányát, gyűrűket vetnek, kisimulnak, felduzzadnak. Dűnéin nem lélekvesztők, hanem karavánok bukdácsolnak, útjuk istenkísértő, akár a tenger vándoraié. A homok vízpermetként záporozik arcukba, s gyakran elnyeli őket, akár az áradat. Biztonságot csak az oázisok szigetei, malomkeréknyi tavak mellett, zöldellő pálmák alatt lelnek. A legtöbben soha nem hagyják el a sivatagot, nem csábítja őket az erdők hűvöse, a hegyek magasa, mert e kietlen sárga homok az otthonuk.
* Újfent felhangzik a vízipipa jellegzetes hangja, majd az agg az asztalkán lévő csészéért nyúl, és a benne gőzölgő teából kortyol egy keveset, majd visszahelyezi az asztalra. *
- Most pedig az Őrök Sivatag Házáról mesélek neked, ahol élek.
* Kezd bele az agg. *
- Kereskedőknek valljuk magunkat, de ennél többek vagyunk, hisz oly sokan élnek köztünk, és vallják otthonuknak ezt a klánt. Így aztán itt is kialakultak csoportok, akik valamivel foglalkoznak. Talán kezdjük ezzel.
Az Úttat Keresők azok, akik most csatlakoztak hozzánk, ezzel megtéve az első lépést, mely a legnehezebb, hisz nem nyújthat hozzá senki se segítséget. Ők még nem döntötték el merre is induljanak, avagy már régről tudják, csak még egy segítőre várnak.
* Egy pillanatnyi csönd. *
- A Gazdagság Útján azok járnak kik magukat kereskedőknek, mesterembereknek vallják, és mindenük a pénz. Ennek megszerzése, gyarapítása legfőbb céljuk, és ehhez bármilyen eszközt felhasználnak. A kereskedők járják a világot, mindenhova elviszik azt amiről úgy gondolják hasznuk lehet belőle. A mesterek itt helyben árulják portékáikat, a Bazárban, ahol csak egy törvényt ismernek: Az üzletben barátság nincs, minden annyiba kerül amennyiért eladható. Nincsenek szabott árak, alkudni kötelező. Általában az elsőre mondott ár fele a végösszeg ? ez a kereskedőt és a vásárlót egyaránt elégedettséggel tölti el.
* Újfent egy pillanatnyi csönd. *
- A Dicsőség Útján járnak a harcosok és a tolvajok. Számukra a hírnév, a dicsőség megszerzése a legfőbb mérce, s e szerint élnek. Számukra még életükbe a róluk születő legendák, történetek, amik számítanak, és ezért bármily veszélyt képesek magukra vállalni. Tudd meg, hogy az ismert történelem hősei is közülük kerülnek ki.
* Halkan felnevet. *
- A Tapasztalás Útján az utazok, és a tudósok járnak. Számukra a felfedezés, megismerés, tapasztalás a legfontosabb, és e szerint élnek. Az utazok a világot járják, megismerkednek idegen kultúrákkal, helyekkel, ismeretekkel, amikről hazatérve mesélnek. A tudósok eme ismereteket értelmezik, kategorizálják, és egyesek közülük tovább is gondolják, új ismereteket felfedezve.
* Mélyet sóhajt. *
- Legvégül az Úttat Ismerők vannak, kik már régről köztünk élnek, és valamely út elhívatott tagjai. Saját maguk választott életükben elértek valamit, és talán most tanítok, kik segítenek bárkinek megtalálni azt az úttat, ami neki a legmegfelelőbb.
* Újfent iszik egy korty teát. *
- Hát itt élek én, a végtelen homoksivatagban megbújó kis város, Pormeder falai közt, Az Őrök Sivatag Házában, a saját utamat járva. Ha gondolod, csatlakozz te is, és döntsd el, merre indulsz, miként szeretnél élni. Az út mindenki előtt ott van, csak az első lépést kell neked megtenned, a többinél már segítünk.