Alvilági / Orgyilkos
Székhely: Távolrév
\"Másfél órán át aprítottuk a fogyni nem akaró áradatot. A karom olyan kegyetlenül sajgott, mintha újra eltört volna, pedig ezúttal csak az izmaim tiltakoztak, a csontjaimnak semmi baja sem volt. Ólomsúlynak rémlett a vérmocskos kard a kezemben, emelni is alig bírtam. Már régen nem álltam a mellvéd mögött, sokkal inkább támaszkodtam rajta. Amint feltűnt egy szörnypofa a létra tetején, odacsaptam, s általában nagyobb szerepe volt akard súlyának, mint az én erőmnek, hogy letaszítottam az ocsmányságot. Akkor egy kis ideig megint nyugtom volt, amíg fel nem ért a létrán a következő, akit nem sodort magával lezuhanó test. Aztán valami hatalmas, valami sötét nyomakodott fel a létrán, s úgy söpörte félre a pajzsával a kardomat, mintha gyermek lennék. A félelem igen hasznos érzés, szokta volt mondogatni apám, rögtön figyelmeztet. Ezt általában a nadrágszíjas verések után mondogatta, célzatosan. Teljesen igaza volt. Sok ostobaságot nem tettem meg kölyökként, mert féltem a nadrágszíjtól. Most viszont attól a valamitől féltem, ami feljött a létrán. Még két támadásomat hárította, és aztán átlépett a mellvéden. Nem átugrott, átmászott, hanem átlépett. Mikor kiegyenesedett, majd? kétszer akkora volt mint én. Az első csapását a pajzsommal hárítottam, és három lépést tántorogtam hátra, mire visszanyertem az egyensúlyomat. A második elől elhajoltam - öt perccel korábban azt hittem, ott esem össze, ha arrébb kell lépnem, de apámnak, mint oly sokszor, megint igaza volt. A félelem nagyon hasznos érzés. A harmadik csapás kiverte a kezemből a pajzsot. Amúgy sem vettem volna sok hasznát, mert addigra annyira elzsibbadt a balom, hogy egyáltalán nem éreztem. Aztán, mikor már-már felkészültem a halálra, a monstrum egyszerűen eldőlt. Egy pár pillanatig csak pislogtam döbbenten, és nem értettem semmit. - Még nem ért véget az ostrom, kapitány úr! - éjfekete ruhás férfi olvadt ki a sötétből. Amikor azt mondom, hogy kiolvadt, nem túlzok. A saját szememmel láttam - pontosabban nem láttam -, hogy az egyik pillanatban még nem volt ott semmi, aztán egyszerre megjelent valami halvány körvonal, és két-három szívdobbanás alatt ott állt előttem egy férfi anélkül, hogy egy mozdulatot tett volna. Kábán bólintottam, és visszaléptem a mellvédhez. Addigra a férfi ismét eltűnt. Jó fertályórás küzdelem árán megtisztítottuk a falszakaszt a bejutott szörnyektől. Hajnaltájt végre abbamaradt az ostrom, és amikor a félhomályban körülnéztem, hat egyformának rémlő alakot pillantottam meg magam körül. Az, amelyik az éjjel megszólított, hátra rázta a csuklyáját és mélyet lélegzett a fáklyák, a vér és kiontott belek bűzétől terhes levegőből. - Jó harc volt, kapitány úr! - mondta halvány mosollyal. Nyugodt, sötét szemei voltak, mint akit hidegen hagy ez az egész borzalmas mészárlás. Nekem, több évtizedes szolgálat után is felfordult a gyomrom ettől az öldökléstől. Holtfáradt voltam, de tudtam, hogy neki és a társainak köszönhetem, hogy nem egyszerűen holt vagyok. - Megmentetted az életemet - mondtam, és kiszáradt torkom miatt ez inkább valami hörgésnek hallatszott, mint tisztességes beszédnek. - Köszönöm. - A dolgomat tettem - mondta ugyanazzal a mosollyal. - A szörnyek nem sokra becsülik a magamfajták tehetségét. Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk. Tudtam, hogy komolyan gondolja, amit mondott. Ha a szörnyek jobban fizetnének, mint a város vezetése, akik hozzá hasonló bérgyilkosokkal intéztetik piszkos ügyeiket, habozás és lelkiismeret-furdalás nélkül végzett volna velem, és minden katonával, aki a falakon az útjába akad. De szerencsére úgy tűnik, még futotta erre a város kincstárából...\"
Egy városőr visszaemlékezései Távolrév első ostromáról
Ahogy bármely civilizált város, Távolrév sem mentes a kisebb-nagyobb összetűzésektől, melyeket az érintettek sokszor vér árán akarnak elrendezni, és semmiképp sem a sajátjukén. Amíg pedig létezik kereslet, addig kínálat is akad, egy ezek közül a Del Quare Maramar - Halállal táncolók szervezete. Orgyilkosok, halálhozók, szakmájuk szakértői és persze kiképzendő újoncok azok, kik tagjai eme testvériségnek. Pénzért és szívességért egyaránt ölnek, hisz tudják jól, vannak dolgok, melyeket nem lehet csengő aranyakban kifejezni. Nem egyszer felmerül egy harmadik indok is, amiért vállalják a gyilkolás kockázatát -és örömét- mégpedig, hogy az általuk imádott Sötét Angyal kedvére tegyenek, annak véráldozatot mutassanak be. Kering róluk sok mendemonda, ki tudja, ezekből mennyi az igaz és mennyi az alaptalan szóbeszéd; vannak, akik szerint mindig az aktuális hatalom felé húznak, ám néhány hozzáértőbb csak annyit állít: "Annak dolgoznak, aki megfizeti őket, és az, hogy csak a hatalmon lévők hajlandóak erre, egy szerencsétlen véletlen mások számára"
Akárhogy is legyen, a leggyakrabban felröppenő pletyka nem más, mint hogy tagjaik a Maramar Kereskedőház berkein belül húzzák meg magukat. Ez bizonyításra még sosem lelt, és aki ez után kérdezősködik az ottani őröknél vagy kereskedőknél, annak bizony fel kell készülnie azoknak lágyan gyöngyöző kacajára, valamint arra a pillantásra, mellyel az udvari bolondokat és félkegyelműeket szokták megajándékozni. Ha meg is szánják a szerencsétlen kíváncsiskodót, csupán azzal felelnek, hogy elég nekik a távolrévi kereskedelmet intézni, a sziklaöböli Kalmár Céhvel együtt dolgozni és az Ispotályt igazgatni, nincs idejük ezekkel, az abszurd kitalációkkal foglalkozni. Bármi is legyen az igazság, néha-néha betérnek a Maramar Kereskedőházba furcsa alakok furcsa dolgokat kérni, és ez egyesek számára már épp elég a pletykálkodáshoz...
//Klánba való felvétel követelményei:
Hajlandóság a korrekt szerepjátékra. Nem baj, ha nem tudsz, ha akarsz, az már elég, legrosszabb esetben megtanítunk (de azért általános iskolai fogalmazás készséget elvárunk)
Nem vagy éhenkórász
Karaktered kinézetét beállítottad
User ne higgye azt, hogy a karaktere mindenható, ha tényleg így lenne, amúgy se ide jönne.
Felvételi levél megválaszolása (kezdeményezőbb alkatúak esetleg alapból a klánvezérnek küldhetnek egy jelentkezést), valamint a fedőszervezet figyelembe vétele.
Klánban maradáshoz szükséges dolgok:
IC játék (heti egy-két reagot illik produkálni, de ez nem szentírás)
Normális hozzáállás a játékhoz
Klán életében való részvétel, gondolok ez alatt a fedőszervezet fenntartására is. Igaz, hogy orgyilkosok vagyunk, de a külvilág számára csupán kereskedők, és amíg titkoljuk kilétünk, ennek megfelelően kell viselkedni.
Klánadó (240 arany) fizetése. Ha néhányszor nem fizetitek, senkinek a fejét nem harapom le, nem fogunk ettől csődbe menni...//
Honlap: []