Fegyverforgató / Hadvezér
Székhely: Ötbánya
Még gyermekkoromban hallottam egy történetet, melyet mindenki csak egy habókos, megháborodott öreg meséjének tartott.
"Sokan sok helyről jöttek. Valamiért mindegyiküknek menekülnie kellett. Volt, akit megsértettek és volt, aki másokat sértett meg. Volt, aki a gonosszal paktált és ezért, volt, aki nem paktált a gonosszal és ezért. Különbözőek voltak, de egy dolog egyesítette őket. Nem, nem voltak hatalmas izmaik vagy villámgyors reflexeik, bár voltak közöttük erősek és szélsebes kezűek is. Sem a rendkívüli szépség, vagy a nagy művészi tehetség, bár akadtak közöttük isteni szépségűek és mesterdalnokok. Nem a szakrális vagy más eredetű mágia, pedig hatalmas mágusok is voltak köztük. Nem hazudok, ez mind igaz, úgy ahogy mondom.
A büszkeség és a gőg, amely a nagy hadvezérek sajátja. Igazi stratégák voltak. Többet láttak, mint mások, és aki többet lát, az többet tud; aki pedig többet tud, az máris megnyerte a csatát. És ők tudták ezt, ez tette őket kérlelhetetlenné, acélos akaratúvá. Igen, igen ez az...
És a zászlójuk, mely éppoly kemény volt, mint akaratuk, azt is acélból kovácsolták. Ne szemtelenkedj pimasz kölök, igazat beszélek, láttam a lobogót. Nyíl nem üthette át, nem tört el, nem szakadt el, nem pusztíthatta el semmi.
A zászló hordozása pedig, igen, kölyök csak hallgassál már el, ezt a zászlót is egy vitéz cipelte a csatában. Szóval a zászló hordozása éppoly nehéz és gyötrelmes volt, akár egy csata megvívása, de a zászlótartót ezért a legmagasabb megbecsülés érte, sőt a hadvezér éjfekete lován maga is a zászlóvivőt kísérte. Láttam egy ilyen harcot, egy ork martalócváron ütöttek rajta. Méghogy a faluból sem tettem ki a lábam, ifjúkoromban az egész világot bejártam, pimasz kölyke! Igen, megrohamozták a várat, és nem telt bele egy fertályóra, és csak üszkös romok maradtak mögöttük, a sereg pedig továbbhaladt. Mindenütt diadalt aratnak, és nyughatatlanok, mert míg a nap újra kél, őket hadban leled.
Azóta is a végtelen utakat róják, sok-sok éve már ennek. Hallgass már el te nagyszájú, vagy megtanítalak, hogy..."
Innentől a történet érdemi része véget ér. Sok év telt el azóta és gyakran gondolkodtam el ezen a történeten, néha mosolyogva, néha elgondolkodva. Hittem is a történetben, nem is, ám inkább csak egy öregember buta meséjének hittem.
Mígnem a tegnapi nap hajnalán egy éjfekete lobogó bukkant fel a Delejes dombok tetején...
/ További tudnivalók a klánról /
A lobogó:
Az ősi jelekkel díszített póznán ismeretlen anyagú fekete, címeres lobogó. Fizikálisan nem lehet benne kárt tenni. Rá, szintén rúnákkal- fel van róva birtokosának neve, de rangja nem, jelképezve ezzel az egyenlőséget a klán tagjai között a csatatéren. Látványa erővel tölti el a harcosok megfáradt tagjait és rettegéssel azon botorokat, kikre árnyéka vetül a lenyugvó nap fényében.
Rangok:
1- Éjpáncélos (6. szint, 30-as hadvezetés, kivétel a Pusztítónak készülők, de nekik jelezni kell a klánvezérnek szándékukat)
2- Pusztító (12. szint és 120-as hadvezetés, csillaggyík -vagy erősebb- trófea)
3- Stratéga (250-as hadvezetés)
4- az Acéllobogók őrzője
Éjpáncélos:
Az újonnan felvett tagoknak a klán egy testreszabott, éjfekete díszpáncélt adományoz. (Matt fekete, csillogó acélszínű futtatás) A páncélon a kláncímer látható és tartozik hozzá egy szürke palást. A fegyverre is felvésik rúnákkal a klán nevét. Továbbá még jár az Acéllobogó és egy címeres mithrillgyűrű.
Pusztító:
A klán azon tagjai tartoznak ide, akik egyszerre harcosok és hadvezérek. Seregeik élén harcolnak a többiekkel. Általában kisebb, elit hadsereggel rendelkeznek... (Csak később kezd el hadat vezetni, egyebekben harcos)
Stratéga:
Az Acéllobogók derékhadát ők alkotják. Sokatpróbált hadvezérek a világ minden tájáról. Seregeik alatt reng a föld, csatáik közepette sír az acél, nyomukban füstölögnek a romok...
Acéllobogók őrzője:
A kiemelkedő teljesítményt elért tagok sajátja ez a cím, melyet csak a mindenkori klánvezér adományozhat. Bárki felterjeszthető a címre megfelelő indoklással. Az őrzők páncélját rúnák ékítik, palástjuk színe a bíbor.
A klán épületéről:
Távolrévtől északra eső területen, a dombvidéken épült fel a klán erődje. Hatalmas, komor monstrum. Falai, tornyai bevehetetlenséget sugároznak. Belül kap helyet a kastély, benne a tanácsterem, a kazamaták, a lakó szintek, és a könyvtár. Az udvaron gyakorlótér, kissé arrébb egy kellemes hangulatú kocsma hivatott a tagok igényeit kielégíteni. A falak mentén őrtornyok gondoskodnak a terület háborítatlanságáról.
Az erődöt körülvevő földeken sorakoznak fel az Acéllobogók alatt a tagok seregei, a zászlók alatt. Külön sátor és felderítőosztag tartozik mindenkihez.
// Szeretném kérni a jelentkezőket, szánjanak annyi időt a karakterükre, hogy értékelhető leírással, valamint egy bemutatkozó levéllel egyetemben jelentkeznek, melyet Alina Iolit (137516)-nak, vagy Ragadozo Floro (116077)-nak, vagy Piluccsi (#161485)-nak juttatnak el! A tagdíjunk 300 arany //