Most  Xarion  szobájában jársz

Ha lenyomod a rozsdás kilincset, s kinyitod az ajtót, elsőre nem is tudod felfogni a szobát.. Az éjjeliszekrényen réz gyertatartó árválkodik, a kihúzott fiókokból medálok láncai, százszor kiolvasott könyvek, és sosem hordott kendők lógnak ki. Egyetlen fiók azonban gondoson kulcsra van zárva, melyben a kislány titkai lapulnak, furcsa témájú rajzok, és görbe betűkkel írt rövid művek. Ezeknek kezdeményei összegyűrve vannak a padlóra hajítva, a sarkokban egy könyvre elegendő, teleírt papír halmozódott föl. A ruhásszekrény ajtaja tárva nyitva áll: a fekete köpeny a szekrény aljába van behajítva, egyes fehér ruhák begyűrve, azonban a zöldes ruhácskák gondosan felakasztva lógnak. A szobában gyermek illat terjeng, édeskés, varázslatos. Még az üvegvázában a hófehér virágok sem nyomják el ezt az illatot. A kicsiny szoba egyetlen ablakánál, méregzöld függöny van két oldalt összefogva hosszú, vékony szalaggal. Ezzel azonos színű takaró van hanyagul az ágyra terítve, melyen zöld, és arany színű, különböző méretű párnák sorakoznak... És egy porcelánbaba. Az egyik árulkodó jel, hogy gyermeké a szoba. Arcocskája bájos, gyönyörű, de szeme nem vidám, és ajkai sem görbülnek mosolyra, megkövülten bámul az ajtó felé. A hosszú, sűrű, fekete szempillák alatt, a csillogó szemek búsak, és azt az érzést keltik, hogy a következő pillanatban hatalmas könnycseppek kezdenek majd legurgulázni a pocelán arcocskán. A gyönyörűséges bársonyruhácska alja lágyan fodrozódik, de mintha nem örülne a fenséges viseletnek. Mind e közben titokzatossága is tagadhatatlan, ha az ember ránéz, az a különös érzése támad, hogy tud valamit... Ha jobban megfigyeled különös, és hihetetlen dologra jössz rá. A szomorú tekintet, a finom vonások, a bőr, és a vörös fürtök. Mintha csak Xariont látnád...>


Visszamegyek a folyosóra