Most  Arlene Scuro  szobájában jársz

Te vajon milyennek képzelnéd egy árván, rokonok nélkül tengődő kislány szobáját? Egyszerűnek, igaz? Csak egy ágy, esetleg szekrény, hideg, barátságtalan falak, talán még takarója sincs, télen reszket szegényke...Nos, ez minden bizonnyal igaz lehet minden árvára. Mindre, kivéve Arlene-re, mert igencsak tévúton jársz, ha azt hiszed, ő megelégszik egy lelketlen kis zuggal. Képzelj el inkább egy királynőhöz illő lakosztályt, és máris közelebb jársz a valósághoz. Mert bizony, a lelkiismeretfurdalással küszködő emberek néha nagyon elvetik a sulykot, főleg, ha adakozásról van szó. Így Arlene szobája, ha nem is nagy, de pompázatos, minden tekintetben. Ha belépsz a tölgyfa ajtón, rögtön megpillanthatod az álomra csábító, hatalmas, rózsaszín baldachinos ágyat. Igen, baldachinos ágy, még véletlenül sem szalmazsák. Fölötte a városra tökéletes panorámát biztosító ablak, amelyet halványzöld brokátfüggöny szegélyez. Csak is az elegancia kedvéért. A falak is almazöld színűek, állítólag nyugtatólag hat az emberre. Két nagy, díszes faragással díszített szekrény két sarokban, az egyik mellett hatalmas tükör, amelyben kis túlzással egy troll is teljes egészében láthatná magát, nemhogy egy kislány. Ezek mellett helyet kapott még egy aranyozott lábú üvegasztal, mellette két székkel, és egy csillogó, drágakövekkel díszített aranyóra. A falakon festmények, mind a kis művésznő saját készítményei. Az értelem szikrája is hiányzik belőlük, többnyire színes kriksz-krakszok, de Arlene szerint otthonossá teszik a kis kuckóját. Egy magas polc, amely roskadásig tele van zsúfolva kis apróságokkal, a kagylóhéjtól kezdve a mécsesen át itt bármi megtalálható. Úgy döntesz, inkább itthagyod a szentélyt? Jól teszed, mielőtt az úrnője hazatér, mert abban bizony nem lenne köszönet.>


Visszamegyek a folyosóra