Süti és kosárlabda
Nincs
könnyű dolga sem az ellenfél védőinek, ha meg akarják állítania
magyarországi Héraklész program által is támogatott Bajalinov
Kristófot, sem az alkalmi beszélgetőtársnak, ha a tőmondatos vagy
egy-két szavas reagálásoknál hosszabb válaszokat akar kihúzni a
tehetséges, fiatal kosarasból – azért ez utóbbi valahogy mégiscsak
sikerült. Édesanyja Érckövi Katalin Ebesen az Arany János Általános
Iskola igazgatója, édesapja Bajalinov Erik pedig a Debreceni
Egyetemen matematika tanár. A papa révén kirgiz vérvonallal is
rendelkező Kristóf jelenleg a DSC-SI U-16-os csapatának alapembere,
valamint a korosztályos válogatott idei, „B” divíziós
Európa-bajnokságon ezüstérmet, s ezzel „A” csoportba jutást elérő
gárdájának tagja. Emellett mértéktartó, a sportolást, valamint a
tanulást is előtérbe helyező srácnak tűnik.
Tizenhat éves korodra 183 centire nőttél (az ehhez rendelt 82 kiló látatlanban is erős, izmos testalkatot sejtet). Szerinted leszel még magasabb, vagy ha nem, akkor ezzel a termettel, illetve az eddigi tapasztalataid alapján milyen poszton képzeled el magadat a jövőben?
- Szerintem
már nem nagyon növök, bár hátha mégis. Itt Debrecenben általában a
3-as poszton játszom, míg a válogatottban eleinte irányító lettem
volna, de a gyakorlások után kiderült, hogy az nem jön be. Az igazi
amúgy az 1-es, 2-es poszt lenne nekem. Egyébként, míg a
Sportiskolánál elsősorban pontdobó vagyok, a válogatottnál leginkább
a védekezésemre számítottak.
Utánanéztem, a 2007. július 20-29. között Szkopjében rendezett U-16-os Eb-n, ahol a magyarok hatszor győzve és csak egy fiaskót elszenvedve a döntőig meneteltek – és ott a csoportmeccsek során egyszer már simán megvert lengyelektől kaptak ki –, te átlagosan 11 percet játszottál, valamint 3 pontot dobtál mérkőzésenként. Az adatokból kiindulva nagyjából a hetedik, nyolcadik játékosnak voltál mondható. Hogyan értékeled a magad szereplését?
- Elégedett
vagyok a kapott játéklehetőséggel, örülök egyáltalán annak, hogy
meghívtak a válogatottba. Azért nem mindenki mondhatja el magáról,
hogy tizenhat évesen döntőt vívhat egy Európa-bajnokságon.
Hogyan tovább a legjobbak között?
- Még
képlékeny, hogy 2009-ben az U-18-asok mezőnyében az „A” divízióban
indulhatunk-e, mert bár az eggyel fiatalabb korosztályban
kiharcoltuk a feljutást, de kérdés, ezt veszik figyelembe a
kontinentális szövetségnél vagy azt, hogy a mostani juniorok,
akiknek a helyét átvesszük, nem tudtak feljebb kerülni. Mint ahogy
még azt sem tudni, hogy a mostani edzőnkkel, Lakosa Zsolttal
folytathatjuk-e vagy más készíti fel a csapatot onnantól kezdve.
A klubodban, vagyis a DSC-SI-ben mi a reális cél a közeljövőben?
- Ha Nagy
Ágoston marad a tréner, akkor a következő évben mindenképpen junior
bajnoki cím.
Elég sajátos, rátok jellemző stílusban kosaraztok itt Debrecenben, mi a lényege ennek?
- Mivel a
mezőnyben viszonylag alacsony szerkezetűnek számítunk, kemény, s ha
sikerül, az ellenfél játékosait a palánktól minél messzebb toló
védekezésre alapozzuk a védekezésünket, majd ebből gyors támadásokat
vezetünk.
Ez a jelen, és talán a jövő, ám mesélhetnél egy kicsit a kezdetekről is!
- A „kis
Kossuthba” jártam, és eleinte még csak tömegsport szinten kosaraztam.
Aztán azt hallottam, hogy Jimmy bácsi (Asztalos József) edzéseinek a
végén sütit és üdítőt lehet kapni, ami megtetszett, ám sajnos, mire
én odamentem, már megszűnt ez a módi. Szóval 3-4. osztályban már
nála játszottam, utána Kozák Istvánnál, akivel 2003-ban gyermek
országos bajnokok lettünk, majd a serdülő bajnokságban (2005.)
értünk el országos 5. helyet. Aztán jött 2007. és az Országos Kadett
Döntő, ahol bronzérmet szereztünk Nagy Ágostonnal, aki már három éve
az edzőnk, s nagyon örülök, hogy ő dolgozik velünk.
A tanulással hogy állsz?
- Most ugye
10-ikes vagyok a Kossuth gimiben, ám még 8-ikban elnyertem egy „Jó
tanuló, jó sportoló” címet. Jelenleg bele kell egy kicsit húznom, ám
még nem tudom biztosan, hol folytatom. Moszkvába vagy Londonba is
lett volna lehetőség elmenni, már most, a középiskola alatt, ám
Guszti (Nagy Ágoston) azt mondta, hogy ráérek még a külföldre
menetellel, s végül is ebben maradtunk. Igazából amúgy a nyelvek
érdekelnek.
Akkor ez még ugyanúgy képlékeny, ahogy az utánpótlás válogatott jövőbeli nemzetközi programja. Zárásként mesélj el egy emlékezetes kosaras élményt!
- Még
2004-ben történt, hogy Asztalos Józseffel diákolimpián vettünk részt
Egerben, ám korábban nem számítottunk jónak, például a Bocskai
Általános Iskola csapatától egyszer 100-0-ra kaptunk ki… Viszont
ekkorra feljavultunk, és a torna során visszavágtunk sok mindenkinek,
akik előtte megvertek, például a döntőben a Kaposvárnak.