Az 1456. évi ápril hó elején az a rémhír futotta be az országot, hogy II. Mohamed közel jár már Nándorfehérvár felé és serege oly nagy, hogy valamennyi végváraink körülkerítésére is elégséges lenne. Viddinből 200 török hajó úszott már fel egész Zalánkeménig, hogy a nándorfehérváriaknak a Dunán se érkezhessék segítség. Feladata volt e török hajóknak a Szegeden gyülekező magyar csapatokat, melyek Nándorfehérvár felszabadítására jönnének, a vártól távol tartani. Július 14-én Hunyadi is megérkezett Zalánkemén alá, szintén 200 hajóval, melyek részben Szilágyi Mihály felügyelete alatt Nándorfehérvárott készültek. A Budánál horgonyzott valamennyi hajóra hadak szállítattak, szintúgy a Péterváradnál és Szegednél tartózkodó valamenyi járómű a Dunára evezésre rendeltetett; Hunyadi a Tisza torkolatánál legott állást foglalt a Zalánkemén alatt horgonyzó török hajóhaddal szemben. Megrakta hadi hajóit a keresztesek szinével, s ő és kísérete egy nagyobb gályán foglalt helyet, ahonnan kényelmesen vezényleni és az összes hajókat szemmel tartani lehetett. Hunyadi tüstént támadási- és menet-formatióba állíttatá hajóit és hadosztályonként előre vezényelte. Az osztályok zártsorokká alakultak, s ágyúikból lövöldözve párhuzamosan haladtak az ellenség hajói felé. Rövid idő múlva a török hajóvár megmozdúl helyéből, és sebesen Zimony s Belgrád felé vitorláz. Hunyadi vezérhajója egyet csavarodik, s a többit harczvonalban a futó ellenség üldözésére küldi. Már Nándorfehérvárnál vannak, de azért a szultán kevés figyelembe veszi hajóhadunkat s a vizen és szárazon körülvett várat irtóztatóan kezdi ostromolni. A szultán tábora a Nándor előtti hegylapályon terült el. Az ozmán gyalog és lovas hadak három osztályra voltak osztva, a szárnyakat mindenik a Dunához és Szávához támasztva. A török tűztelepek zátonyok mögött, a várost uraló pontokon s a Duna és Száva partjain voltak felállítva, tüzet szórandók a folyókra, ha netalán a magyarok átkelést kisértenének, védelmezendők egyszersmind a két folyót elzároló török hajórajt. A török flottilla ugyanis a Dunát, a Szávát és az úgynevezett Táborszigetet tartotta szemmel. Hajóink egy része a gyalog és lovas ozmán hadaknak a Dunára támaszkodó jobb szárnyán, a másik része a várbástyák északkeleti sarka alatt, a vártól mintegy 300-400 lépésnyire, harmadik és legerősebb része a Dunára nyúló várfalak: a Táborsziget előtt, végre a negyedik hajócsapat a Dunaviczával szemben, a Száva torkolatában foglalt állást. Szemben a törökökkel a magyar tábor terült el a Duna mindkét partján: Zimonyt és az ó-borcsai utat védve, és a Száva túlpartján is, hol a magyar sereg bal szárnya a Dunaviczához támaszkodott. A Táborszigeten is volt egy magyar csapat a jobb és a bal dunaparti magyar tábor között. A magyar flottillának nagyobb osztálya a Dunán a Táborsziget felső csúcsánál, a kisebbik a Szávában a Czigán-szigetnek szintén a felső csúcsánál helyezkedett el. A nándorfehérváriaknak kicsiny hajóraja a part hosszában, a vártornyok lövegeinek oltalma alatt horgonyozott.
A szultán, hogy annál könnyebben s hamarabb juthasson még több hajó birtokába, mind a Dunán mind annak mellékfolyóin akárminő, csak hasznavehető hajót erővel elszedetett, azokat Viddinnél mind összegyűjtette és hadaival megrakatta. A különféle nagyságú török hajók száma tehát 200 volt, azok közt 65, a tengeri hajók mintájára a hadjárathoz készített két- és háromsorevezős hadigálya a Duna torkolatából.
S így a város szárazon és vizen minden oldalról körül lévén fogva, a szultán megkezdeti a bástyák lövetését. Egész Szegedig hallani az ágyúk bömbölését. Az ostrom tizedik napján elvégre bekövetkezett a válság órája. Hunyadi szükségesnek látván a vár fölmentését: legelőbb is a török hajórajt kellett helyéből elmozdítnia, mert csak így lehetett aztán átkelnie a Dunán s a városhoz hozzáférnie. Egy sötét éjen sikerült egy elszánt ügyes hírnökének bejutni a várba, ki azt az izenetet vitte a várparancsnoknak, hogy a mennyi hajót csak lehetséges fölszerelve készen tartson július 13-dikán, és ha más nap a magyar flottillát mozgásban lenni s a meghatározott pontig eljutni látandja, a városi hajóhad is a Dunán fölfelé evezve víznek induljon. Szilágyinak sikerült is negyven hajót összegyűjtenie. Legott harczosokat szállított azokra a várőrségből, a város lakosai közül pedig ügyes íjászokat. Július l4-kén a magyar hajóraj mozgásnak indult. A hajóraj előtt a Duna jobb partján Kapisztrán lépdelt a kereszteshad néhány osztályával, legelől Péter barát a keresztes zászlóval. Hunyadi egy lovas csapat élén, szorosan a folyó balpartján nyomult előre, szükség esetében mind ő, mind Kapisztrán oltalomba veendők a hajósnépet. Kapisztrán csakhamar egy hajóra veti magát, s annak elejére állva, a Megváltó keresztjének felmutatása és hangos buzdító szavak által éleszté a két part hosszában két szárnyra osztott s csatarendben előretörő hajóhad lelkesedését. Imádkozik győzelemért, hősies harczra hívja fel vitézeit, ígéri nekik az Isten segedelmét, a pogány ellenséget pedig átkozza.
A mint a török hajóhad megpillantá a támadni készülő magyar flottillát, legott méltó fogadására készületeket tőn: összébb szorulva, kapcsolt vonalba állítá hajóit és erős lánczokkal egybefűzve azokat s horgonyaikat lebocsátva, mintegy hidat képezett a Duna közepén.
Alig hogy észrevették a vár fokáról a magyar hajóraj közeledését, azonnal az ellenségre küldék a nándori hajóhadat is, mely egész erőmegfeszítéssel a Dunán fölfelé evezett, hogy a külső magyar flottillával egyesülhessen. A magyar hajóraj égett a vágytól a Duna hullámai közt megvívni az ellenséggel; nem is várta be a nándori magyar hajók megérkezését, hanem rátört a török hajóhadra, tűzi fegyverekkel kezdvén meg a csatát. A hajóvonalak arczában egy darabig elkeseredéssel folyt a küzdelem, midőn Szilágyinak nándori hajói, Ország és Bastida vezérlete alatt, hirtelen a török flottilla mögött termettek. Most a magyar hajóraj megkettőztetett erővel tört előre. Amint a hajóraj az ellenséghez közelebb ér, Hunyadi is felszáll az Ő vezérhajójára és lelkesen harczolva saját példájával tüzeli magyarjait a csatára; parancsolja, hogy erősen evezzenek, s felhagyva a tüzeléssel, közelről verekedjenek. A két hajóhad összecsapása borzasztó látvány.
A Duna megrendül és feljajdul a két hajóraj súlya alatt, a hegyek visszhangzanak a szörnyű morajtól. Mindig a magyar hajók támadnak; de a törökök védelme élethalálra való. Öt órán át egyenlő hévvel foly mindkét részről az öldöklő vízi viadal, az óriási öldöklés; de még mindig bizonytalan, kié lesz a győzelem borostyána. Ekkor Hunyadi merész szökéssel a törökök vezérhajójára ugrik. Követi őt vitéz környezete. Szablyáikkal rettentő mészárlást visznek véghez az ozlim hajósok megrémült soraiban. A kimúltakat és végvonaglókat a Dunába taszigálják. Hasonlóan cselekszik a többi hajók legénysége is. Amerre a szem csak lát, végesvégig mindenütt halál és pusztulás. Egeket verdeső jajkiáltások, éktelen csatazaj, ágyúdörgés és puskaropogás. Az öldöklés és kegyetlenség mind a két részen leírhatatlan. A Duna medre megtelik halottakkal, tajtékzó hullámait az elesettek vére pirosra festi. Parti ágyúink, lövésben és íjazásban kitűnő huszáraink, a bárkák mozsarai, sorra szedik le a kormány mellől az ozmán hajók parancsnokait. A legénységtől megfosztott s leárboczozott török hajókat saját embereik sietnek felgyújtani, nehogy a magyarok kezébe jussanak. Azonban az égő hajók fojtó kénköves- és szurokfüstje, meg a sűrű görögtűz, melylyel a szultán járműveinket fölégetni igyekszik, legkevésbé sem lohasztja, de fokozza hajósaink harczvágyát. Közben-közben fel-felharsan Kapisztrán szava. Jézus nevét kiáltja a parton haladó keresztesek felé. A magyar lovasság, mely hajórajunkat lépten nyomon követi, fedezi a mieinket a török táborból érkezhető utócsapatok ellen. Most egyszerre felbomlik az ozmán hajógomoly. A mieink jól czélzott lövései s hajóhadunk ügyes fordulata vad rendetlenségbe szórják a különben is nagy kárt szenvedett török hajók rendetlen csoportját. Három ozmán gálya ötszáz hajóssal elsülyesztetik, négy gazdagon fölszerelt török hajó s húsz kisebb jármű a mieink kezébe kerül. Harminczhat hajónak sikerült csak a török tábor közelében horgonytérre juthatni; de ezeknek őrsége is nagyobbrészt le van öldösve vagy megsebesítve, a hajók pedig annyira meg vannak rongálva, hogy harczra teljesen képtelenekké lettek. A 200 hajóból álló török vízi erőnek egyeten járóműve sem maradt épségben.
A megmenekült harminchat török hajót júl. 22-én, a török had teljes vereségének napján a magyar hajóraj megtámadta s oly erősen nyugtalanítá, hogy hajósnépök látván a kikerülhetetlen végzetet, sajátkezüeg égette föl hajóit, maga pedig a partra menekülve szétfutott. Vitéz hajósnépünk teljes diadalt aratott! Hunyadi díszes bevonúlással ünneplé a diadalt Nándorfehérvárott, helyreállítá a várral való közlekedést, a várost élelemmel látta el, a betegeknek és sebesülteknek segélyt nyújtott s a meglődözött erődítményeket helyreállíttatá. Nándorfehérvár őrsége és lakossága hálával s elragadtatással üdvözlé Hunyadit és hősi hajós népét mint szabadítóit a legnagyobb szükségből.
Hunyadi megérkezése lelket öntött a fáradt, elcsigázott védőkbe, ugyanakkor a harcosok létszáma 12 ezer fölé emelkedett. A kereszteseket a Száva szigetén az ostromlókkal átellenben helyezte el.
A szultán a kudarc hatására még nagyobb erővel lövette a már teljesen elpusztult várat. Július 20-án az ágyúk elhallgattak, eljött a döntő roham ideje. A vár inkább mezőnek látszott, mint várnak. Július 21-én, késő délután kezdődött az általános roham. A túlerő megtörte a védőket, a támadók benyomultak a külső várba. Hunyadi a belső várból páncélosaival visszaverte őket, azok ismét támadtak, és két ízben a vár belsejében szemtől szemben harcoltak egymással.
Szilágyi már a vár kiürítésén gondolkozott, de Hunyadi a további védekezés mellett döntött. Mehmed éjfél tájban ismét a várra küldte katonáit. Sokan már a vár belső falaira is feljutottak. A kaputornyon egy lófarkas zászlót készült kitűzni a szultán egyik katonája, de Dugovics Titusz, aki Hunyadival már Várnánál is vele harcolt, rávetette magát és a mélybe rántotta.
A védők kénbe és szurokba mártott égő rőzsét dobtak az ostromlókra, akik 22-én hajnalban látván, hogy mindenünnen tűztenger veszi őket körül, iszonyú lármával menekültek a vár alól. A keresztesek déltájban többször kitörtek a külső várból és megtámadták az ozmánok balszárnyán álló anatóliai seregrészt.
Ezen felbuzdulva a Száva túlpartjáról az ott várakozó keresztesek az átkeltek, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Az ozmánok, ágyúikat fedezetlenül hagyva indultak ellenük, hogy elsöpörjék őket. Hunyadi felismerte az alkalmat, nehézlovasaival kicsapott a várból, elfoglalta a szultán ágyúit, és az ozmánokat saját ágyúikkal lőtte a ruméliai seregrészt is megbontva. A szultán hősiesen küzdve, maga is megsebesült, még a flotta maradékának őrizetére rendelt 5000 szpáhival helyreállította arcvonalát. Az éjszaka leple alatt azonban a harcokban és a pestistől megtizedelt hódítók tábort bontottak és elvonultak.
Július 22-dikén ismét büszkén lengett Magyarország zászlaja Nándorfehérvár ormán. A kereszténység védbástyája meg volt mentve. De a hév és bosszú annyira elragadta az őrséget, legkivált pedig - a győzelemittas hajólegénységet, hogy be nem érve eddigi dicsőségökkel, erőnek erejével a török táborra akartak rohanni. Hunyadi, nehogy a dicsőség gya1ázattá váljék, kénytelen szorosan felügyeltetni rájok. Szilágyi Mihálylyal, sőt halálos büntetéssel is ijeszti azokat, kik a vár őreit a Száván vagy a Dunán átszállítanák.
- + -
A nándorfehérvári vízi és szárazi győzelem, egyértelmű volt akkor a haza megmentésével, a keresztény világ felszabadításával.
A Duna hullámain júl. 14-kén történt hajócsata Hunyadinak egy jól kiszámított taktikai intézkedésén alapult. Elősegíté annak következményekben oly dús sikerét részint a magyar hajóhadnak a sajkák irányításában tanúsított gyakorlottsága, és az összeütközés közben rendíthetetlen bátorsága, az al-tiszai és dunai vidék lakosainak mintegy hagyományként morális és physikai sajátságukká vált tetterő, részint azon kedvező helyzet, miszerint a magyar hajóraj rohamának súlyt kölcsönzött a Duna folyamiránya: ugyanis lefelé kevesebb erőt kellett fordítaniok a magyar hajósoknak, mintsem a törököknek, kiknek a Duna sebes sodra ellen kellett fölfelé evezni nem kevés erőfeszítéssel.
- + -
A vízi győzelmet azonban egészen Nándorfehérvár hajórajának kell tulajdonítani, mely nemcsak hogy az ellenség szemeláttára szerelte föl magát s indult el a város lövegeinek oltalma alól, hanem mit sem gondolva a török tartalékhajók melletti tűztelepekkel, mitsem gondolva azzal sem, miszerint a török flottillának zöme nálánál feljebb evedzett, és csak részletének lefelé fordulása volt volna szükséges arra, hogy általa végkép elnyomattassék; azzal sem gondolva, hogy vízár ellen dallazva a kormányosok harcz fordultával nehezebben adhattak egyhangzatba hozható irányt a hajóknak: a vett utasításnak egészen megfelelt, és mind a támadáskor, mind a csata hevében kiváltkép azon taktikailag ügyes kanyarodáskor, melylyel a magyar hajóhad által visszavert török flottillát oldalba foghatta, eléggé nem magasztalható dicsőségben részesült.
- + -
A győzelem és a szabadság hősei odavesztek! Hunyadi aug.11-én a Mohamed serege által terjesztett pestisnek esett áldozatúl. Kapisztrán rövid napok múlva követe őt a halálba!
Részlet Dr. Szentkláray Jenő: A Dunai hajóhadak története című munkájából. (Bp. 1886.)