Bagolykeszeg

                         

Latin neve: Abramis sapa,Angol neve: White-eyed bream, Német neve: Zobel, Orosz neve: beloglaszka

Leírása:

 Nyúlánk, de idősebb korban magas hátú, oldalról lapított testű hal. Feje kicsi, orra rövid és nagy ívben lekerekített, a szeme feltűnően nagy. Kicsi, félig alsó állású szájára az orra szinte ráborul, de nem nyúlik eléje. Rövid hátúszójában csupán 8, de szembeötlően hosszú farkalatti úszójában 36-45 elágazó sugár található. Farok úszója mélyen bemetszett, alsó lebenye kissé hosszabb a felsőnél. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonal mentén 48-52. Az oldalvonal és a hátúszó között 8-11 hosszanti pikkelysor húzódik. Úszói sárgás szürkék. Jól fejlett példányai 20-30, maximum 35 cm hosszúak. A hazai horgászrekord 1,90 kg (1970).

Környezete:

A folyók dévérzónájára jellemző áramláskedvelő keszegfaj. Áramláskedvelő voltából következően a dévérzóna fölső régiójában gyakoribb, mint az alsóban, és nem ritkaság a márnazónában sem. Az üledékes mederszakaszokat nem nagyon kedveli, inkább a sodrottabb részeken tartózkodik, ezért még az olyan holtágakban is csak elvétve találni meg, amelyek állandó összeköttetésben állnak az élő folyóval. A kis folyók sügérzónájában előfordulhat, de nem általános. A tavak és víztározók közül azokban él, amelyekben áramlások is vannak.

Tápláléka:

Táplálékát kisebb csapatokban járva a mederfenéken keresi. Túlnyomórészt fenéklakó gerinctelen állatokat, kisebb részt, szerves törmeléket és növényi anyagokat fogyaszt.

Szaporodása:

Ivarérettségét 3-5 évesen éri el, rendszerint május elejétől június közepéig tart a szaporodása. Egy-egy nőstény 10-50 ezer kb. 2 mm átmérőjű ikraszemet érlel. Az ívás a dévérzóna sodrottabb szakaszain, illetve a tavak áramlásos részein játszódik le, ahol a lerakott ikra a homokos-sóderes aljzathoz tapad.