Bodorka

                       

Tudományos neve: Rutilus rutilus,Angol neve: Roach, Német neve: Plötze, Orosz neve: plotva

Leírása:

Mérsékelten magas hátú, oldalról lapított hal, legnagyobb magassága a has úszó kezdeténél mérhető. Hátúszójában 9-11 elágazó sugár van, és az úszó eleje egy vonalba esik a has úszó alapjának hátsó szélével. Farkalatti úszójában az elágazó sugarak száma szintén 9-11. Szája kicsi és csúcsba nyíló, szemgyűrűjének színe a halvány narancssárgától az élénk narancsvörösig változik. Oldalvonalán 40-46 pikkely számlálható. A fiatalok has úszója és anális úszója még rendszerint fakó, az idősebbeké narancsvörös színezetű. Nagyobb példányainak hossza 15-20, kivételesen 30 cm. Horgászrekord 1,90 kg (2000).

Környezete:

A hegyvidéki kis patakok és a túlságosan sebes sodrású folyószakaszok kivételével szinte minden halas vízben megtalálható. Nagyobb állományai olyan állóvizekben és lassú folyóvizekben alakulnak ki, ahol a növényzet számottevő. Az ivadék a hínárnövényzet között, a nagyobbak partközelben tartózkodnak szívesen.

Tápláléka:

A fiatalok plankton evők, az idősebbek férgekkel, rákokkal, rovarlárvákkal táplálkoznak. Puhatestűeket is fogyaszt, melyek vázát garatfogaival zúzza össze.

Szaporodása:

Három-négyévesen lesz ivarérett, április-májusban szaporodik. Többnyire a víz alatti növényzetre ívik – különösen kedveli az elöntött ártéri réteket –, de ennek hiányában a sóderes aljzatra is lerakja az ikrát. Az ikraszemek száma egy-egy halnál 20-200 ezer, átmérőjük 1-1,5 mm.