Dévérkeszeg

Tudományos neve: Abramis brama, Angol neve: Bream, Német neve: Brachsen, Orosz neve: Lescs

Leírása:

Oldalról erősen lapított, magas testű hal. Hátvonalának íve nem egyenletes, félúton a fej és a hátúszó között egy kissé megtörik. Feje kicsi, orra rövid és tompán lekerekített. A szeme közepes nagyságú, a szája kicsi és félig alsó állású. Rövid hátúszójában 9, farkalatti úszójában 23-28 elágazó sugár található. Pikkelyei közepes méretűek, számuk az oldalvonalon 51-57. Az oldalvonal és a hátúszó között 12-13 hosszanti pikkelysor húzódik. A sorokon fölfelé haladva a pikkelyek mérete nagyon lecsökken, a fölső sorokban már csak feleakkorák, mint az oldalvonal közelében. Páros úszói rendszerint szürkék. Legnagyobb keszegfajunk, fél méternél nagyobb testhosszt is elérhet. A hazai horgászrekord 5,70 kg (1998).

Környezete:

A nagyobb folyók lassú, síkvidéki szakaszának jellemző hala, amelyet róla nevezünk dévérzónának. Megtalálható azonban már a paduczóna alján és a márnazónában is, a tavakban pedig a dévérzónáéhoz hasonló népes állományai élhetnek. A nagyobb vizeket kedveli, ezért még a síkvidéki patakokból is hiányzik, de a kis folyók már megfelelnek számára.

Tápláléka:

Általában magányosan vagy kis csapatokban jár tápláléka után, nagyobb rajokba csak teleléskor tömörül. Főként fenéklakó gerinctelen állatokat fogyaszt, de kisebb mértékben planktonszervezetek és növényi anyagok is szerepelnek étrendjében.

Szaporodása:

Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, ívása áprilistól júniusig tart. Az ikraszám egy-egy nősténynél 100-300 ezer, az ikraszemek átmérője 1,2-1,6 mm. Többnyire a nyílt helyek növényzetére ívik, de növények hiányában a parti kövekre és a sóderes mederfenékre is lerakja ikráját.