Fenékolmos úszózás

Az úszásfelszerelés nem minden vízen alkalmas pontyozásra. Ha a horgot 15-20 m-nél nagyobb távolságra kell hajítani, ha túl mély a víz vagy gyorsabb a vízfolyás, előnyösebb a fenékólmos horgászat. A felszerelés összeállításakor itt is alkalmazkodjunk a terepviszonyokhoz. A 9. táblázatból válasszuk ki a terep nehézségi fokának megfelelően a 2, 3, illetve 4. csoportba tartozó felszerelést. Fenekezéshez - az úszós horgászattal szemben - a rövidebb: 2,10-2,55 m-es botok alkalmasabbak.

Legyen velünk néhány különböző nagyságú fenekező ólommal, különböző erősségű zsinórra szerelt fenekező előke, nehogy a terepviszonyokhoz és a ponty kapókedvéhez legalkalmasabb szerelék összeállításával a helyszínen kelljen vesződnünk. Pontyozáshoz egyaránt használhatunk végólmos és csúszó ólmos szereléket. A fenekező felszerelésnek fontos kiegészítője még a parittya. A parittya gumija legyen jó minőségű és kb. 30-35 cm hosszú. A kukorica befogadására szolgáló zacskó oldalai ne legyenek zártak, csupán a fenékrésze legyen félkör alakban levarrva. A parittyával a 25-35 m távolságra hajított horog köré néhány négyzetméteres területen szétteríthetjük a kukoricaszemeket. Ez a távolság, ha fenekezünk, általában elegendő.

Ha kivételes esetben ennél is nagyobb távolságra kell a csalit eljuttatni, egyesek az etetőanyaggal jól megtöltött etetőkosarat használják csúszó ólomként vagy végólomként. Akadályos terepen jobb az egyetlen horoggal szerelt előke; nyílt terepen - főképpen, ha kétféle csalétekkel horgászunk - előnyösebb a kéthorgos szerelék.

A felszerelés összeállításakor a terepviszonyokon kívül figyelembe kell venni a fenék iszapos jellegét is. Minél nagyobb távolságra hajítunk, annál nagyobb ólomra van szükség. A nagy ólom mélyen süllyed az iszapba, sokszor a csalit is magával húzza és kapáskor a halnak a zsineget nemcsak az ólmon, hanem a vastag iszaprétegen is át kell húznia. Bevágáskor a vékony zsinór könnyen megsérülhet. Ennek megakadályozására jól bevált a 120. ábra 1. rajzán bemutatott eszköz, amely a horgot az iszapréteg felett tartja. Ennél a súly a vékony műanyag cső egyik végére van erősítve, a zsineget a cső másik végére rögzített forgókapocs fülén vezetjük ki.

A víz áramlási viszonyai is befolyásolják a fenekezés módját. Ha a partról merőlegesen hajítjuk be a horgot, még a lassan áramló víz is annyira nekifeszül a zsinórnak, hogy csak egészen vékony zsinórral és nagy ólommal lehet a horgot helyben tartani. Kedvezőbb a helyzet, ha csónakból a meredek partoldalban vagy a parti kövezés tövében pontyozunk. Ilyenkor a csónakot a partra húzva, a csónak végéből a vízfolyás irányában lefelé horgászunk. Jóval nehezebb, ha a parttól távolabb eső vízben horgászunk. Ilyenkor a csónakot - a víz áramlásának figyelembevételével - gondosan kell rögzíteni, nehogy imbolyogjon. A horgot mindig lefelé, a víz irányába dobjuk.

Figyelembe kell venni a szélirányt is! Erős szélben szinte lehetetlen a csónakot jól lehorgonyozni. Az ide-oda billegő csónakban hol megfeszül, hol meglazul a zsinór. Sose tudni, mikor van kapás; kár ilyenkor fenekezéssel kísérletezni.
Fenekezés közben a zsinór szakítószilárdságát nemcsak az iszapos, de a homokos fenéken is állandóan ellenőrizni kell. Sekély vízen távoli dobásnál a zsinór több méter hosszú darabja a fenéken fekszik. Bevágáskor a homokszemcsék valósággal végigcsiszolják a zsineget. Az előkét és a zsinór néhány utolsó méterének teherbírását ezért horgászat közben is többször ellenőrizni kell.

Pontyozásnál a zsinór megfeszülésének vagy meglazulásának kezdetétől a bevágásig csak 2-3 másodpercnyi idő áll rendelkezésünkre. Ha ez alatt nem vágunk be, többnyire elkésünk! Pontyra legbiztosabb ezért egyetlen, kézben tartott bottal fenekezni. Az ujjaink között tartott zsinegen a feszülés első pillanatától kezdve megérezzük a kapást, és késedelem nélkül bevághatunk. Ha nem vágunk be időben, a gyors bevágás híján a feszülő zsinór kihúzza a ritmikusan lélegző, tátogó ponty szájából a horgot anélkül, hogy elakadna. Ilyenkor azt hisszük, hogy abbamaradt a kapás. A valóságban elkéstünk a bevágással! A jó akadásnak az erélyes, gyors bevágás az előfeltétele! Ezért helyes a botot kézben tartani, és egyetlen bottal fenekezni.
Hazánkban - sajnálatosan - a horgászok többsége két bottal fenekezik pontyra. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a horgász állandóan botjai közelében tartózkodik, hogy kapáskor egy pillanatot se késsen. A vékony zsinórok állandó szemmel tartása a tükröző vízfelületen nehéz, szemet rontó feladat. Ezért sokan kapásjelzőkkel könnyítik meg a figyelést.

A testforma jelentős eltérést okoz az egyes pontyfajták védekezésében. A gyorsabb vízfolyáshoz szokott hosszú és hengeres testű nyurga ponty gyors kirohanással kezdi védekezését, és ezt számtalanszor megismétli. Emellett szívósan küzd az életéért, míg csak a kiemelő hálóba nem kerül. A zömök testű nemes pontyok védekezését nem annyira a heves kirohanás jellemzi, mint inkább a kitartó, fáradhatatlan körözés a horgászhely körül.