Kínai razbóra

Latin név: Pseudorasbora parva Schlegel, 1842

Ismertetőjegyei

Teste megnyúlt, oldalról lapított. A fiatalok nyúlánkabbak, az idősebbek vaskosabbak és zömökebbek, hátuk és faroknyelük magasabb. Hátvonalának íve a hátúszó kezdetéig domború, onnan kezdve enyhén homorú. Feje alacsony és kúpos, orra rövid, a hossza alig nagyobb a szem átmérőjénél. Fölső állású szája kicsi, hasítéka meredeken fölfelé irányul. Hátúszójában 7, farkalatti úszójában 6 elágazó sugár van, mindkét úszó széle domborúan ívelt. Pikkelyei jól fejlettek, számuk az oldalvonalon 34-38, és mivel hátsó szélük sötétebb árnyalatú, olyan hatást keltenek, mintha a bőrből kidomborodnának. A fiatalok és a nőstények oldalán egy sötét csík húzódik végig, az orrtól – a szemen át – egészen a farokúszóig. Apró termetű faj, a nagyobbak hossza 8-10, legfeljebb 12 cm.

Környezete

A könnyen felmelegedő nyugodt vizeket kedveli, legnagyobb állományaival a sekély tavakban és az alig mozgó vizű kisebb csatornákban találkozhatunk. Kiváló alkalmazkodóképességéből adódóan azonban a hegyi patakok kivételével szinte minden típusú halas vízben fellelhető.

Tápláléka

Kezdetben csak igen apró planktonszervezeteket fogyaszt, később nagyobb planktonrákokkal, úszó és lebegő rovarlárvákkal, valamint a víz alatti tárgyakon és növényeken kialakuló élőbevonattal táplálkozik.

Szaporodása

Ivarérettségét már 1 évesen eléri, március közepétől június végéig szaporodik. A nőstény maximálisan ezer, kb. 2–2,5 mm átmérőjű, kissé ovális ikraszemet érlel, amit több részletben rak le valamilyen szilárd aljzatra. Az ikrát a hím kikelésig őrzi, gondozza.

Elterjedése

Eredeti hazája az Amur folyótól délre eső terület, Európába véletlenül került, az amur és a busafajok ivadékaival. Hazánkban 1963-ban észlelték először. Jelenleg a Kárpát-medencében és a környező területeken él, de terjedőben van.

Hazai előfordulása:

• Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Répce, Rába, Szakonyfalui-patak, Lapincs, Pinka, Strém, Csörnöc-Herpenyő, Marcal, Gerence, Csángota-ér, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Ménes-patak, Dobroda, Bükkös-patak, Apátkúti-patak, Morgó-patak, Sződi-patak, Váli-víz, Benta, Szent László-víz,

• Zala, Sió, Sárvíz, Kapos, Baranya-patak, Koppány,

• Dráva, Mura, Kerka, Cserta, Zsdála, Rinya, Taranyi-Rinya, Fekete-víz, Karasica,

• Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Sajó, Bódva, Rakaca, Hernád, Eger-patak, Csincse, Laskó, Zagyva, Tápió, Tarna, Bene-patak, Gyöngyös-patak, Rédei-Nagy-patak,

• Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Ér, Maros,

• Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,

• egyéb tavak, halastavak, holtágak, csatornák, mocsarak.