A Lajta

Hazánk, műlegyes berkekben talán az egyik legkevésbé ismert/ismertetett, kis folyóját szeretném ebben az írásban bemutatni.   A Lajta teljes hossza 182 km, ebből a magyarországi szakasz 18,4 km. Vízgyűjtő területe kb. 2400 km2. Két alsó-ausztriai patak, a Schwarza és a Pitten egyesüléséből keletkezik. Az osztrák neve Leitha. A fent említett két patakon kívül más, jelentős mellékvize nincs. A Lajta-hegységgel párhuzamosan DNy-ról ÉK-felé folyik. Hollern mellett irányát DK-ire változtatja, s Nickelsdorf-nál lép Magyarország területére, majd Hegyeshalom, Levél érintése után Mosonmagyaróváron ömlik a Mosoni-Dunába. Az eredet és a torkolat légvonalbeli távolsága 102 km, a meder esése pedig több mint 1100 m.

Az áradások biztonságos levezetését, ill. az eső és a szennyvizek elvezetését két további ág, a Balparti és Jobbparti csatorna, ill. az ezekhez kapcsolódó zsilipek és a Mosonmagyaróváron 1911-ben épített duzzasztómű szolgálja. A folyón Hegyeshalom mellett (Márialiget) egy kis erőmű is található, s itt a főmeder két ágra szakadva, majd újra egyesülve egy szigetet képez.
Közvetlenül a duzzasztómű fölött ágazik ki az ún. Malomág, amely a városon keresztül kanyarogva csatlakozik aztán vissza a főmederbe. Néhány tíz méterrel feljebb csatlakozik vissza a főágba a Jobbparti csatorna, amit Megyei csatornának is hívnak az óváriak. A Balparti csatorna közvetlenül a műtárgy alatt, zsilipelés nélkül csatlakozik be. A helyiek Török Lajtának, ill. Törökhúgynak hívják. A legnagyobb vízhozam (áradáskor) 100 m3/s körül lehet, ebből a főág 55-60 %-ot, a maradék 35-40-et pedig a bal parti ág vezet le. Átlagos vízhozam esetén, a főágon mintegy 8-10 m3/s vízmennyiséget engednek át a kapukon. Kis víznél ez 2-3 m3/s is lehet. Áradásoknál, nagyobb esőknél a víz könnyen bezavarosodhat, amire a folyócska régi neve, Litaha (magyarul Sárfolyó), is utal. A Lajta fő hala a domolykó. Természetesen más fajok is megtalálhatók még benne, mint szélhajtó küsz, bodorka, sügér, kárász, balin, ponty, süllő, csuka, márna és időszakonként pisztráng is, amit a tavaszi, nyár eleji áradások hoznak. A főág medre többnyire kavicsos, néhol köves. Szélessége a gát fölött, ahol már nem érvényesül a duzzasztás 10-15 m, alatta 15-20 m körül van. Normál vízállásnál a meder többnyire gázolható. A gát fölötti szakasz ott érdekes, ahol már nem érvényesül a duzzasztás hatása. Levél magasságában pl. izgalmas, kanyargós a meder, változatos vízviszonyok vannak. A kiló körüli domolykó teljesen szokvány méret, de vannak itt jóval nagyobb példányok is szép számban.

A duzzasztó alatti részen nagy kövek vannak a mederben. Ez a rész, természetesen vízállás függvényében, hegyvidéki vadvízre emlékeztet. A gát alatti mintegy 80 méter sekélyebb, húzós szakasz után egy 20 méternyi mélyebb rész következik. Itt nagy márnák is előfordulnak. A további rész ismét sekélyebb, kis víznél kavicspadok is kialakulhatnak. A duzzasztótól lefelé sajnos szinte az összes parti fát kivágták, a víz épített gátak között folyik. Valamikor sok paduc járt fel ide ívni a Mosoni-Dunából, de a Mosoni-Dunán, a város keleti oldalán található gát megépítése után ez a faj eltűnt a Lajtából. Érdekes víz a Balparti csatorna. Általában ebben az ágban is folyik a víz, de ez vízinövényekkel, hínárral erősen be van nőve. Nagyon sok benne a domolykó, igaz nem túl nagyok, ill. sok csuka is van. Nem ritka a kapitális példány sem.