Menyhal

Család: Tőkehalfélék (Gadidae)

Angol neve: Burbot

Német neve: Quappe

Leírása:

Nyúlánk, a feji részén fölülről, farki részén oldalról lapított hal. Feje aránylag rövid, de széles, orra közepesen hosszú, a szeme kicsi. Szája nagy, félig alsó állású, benne apró, hegyes fogak vannak. Szájhasítéka vízszintes, oldalról nézve a szem alá, többnyire annak hátsó vonaláig ér, alsó állkapcsáról egyetlen bajuszszál csüng. Két hátúszója közül az első rövidebb, 9-15 sugár támasztja, a második igen hosszú, sugarainak száma 68-90. Farkalatti úszója is nagyon hosszú, 63-85 sugarú. Különálló farokúszója kicsi, szimmetrikusan lekerekített. Hasúszói szokatlanul elöl, a toroktájon helyezkednek el. Pikkelyei nagyon aprók, alig észrevehetők. Oldalvonala a test elején folytonos, a farokúszó közelében szakadozott. Testének színe zöldesbarna, sötétebb márványozással. A nagyobb példányok hossza 40-50 cm, ritkán 60 centi körüli. A hazai horgászrekord 3,56 kg (2001).

Környezete: 

Az élénkebb sodrású hideg vizet és a kemény aljzatot kedveli, ezért nagyobb folyókban a pér-, paduc- és márnazónában érzi igazán jól magát. Jó alkalmazkodásának köszönhetően azonban az erősebben felmelegedő dévérzónában is megél, de ott nyári álmot alszik. Előfordul a magas hegységek pisztrángos vizeiben is, de a kis vízhozamú középhegységi patakokban nem él. Fenéklakó hal, többnyire a kövek között vagy a part üregeiben búvik meg.

Tápláléka:

Fiatalabb korban a táplálékát elsősorban fenéklakó gerinctelen állatok alkotják, a 20 cm fölöttiek viszont áttérnek a ragadozó életmódra, s főként halakat fogyasztanak.

Szaporodása: 

Három-négyévesen válik ivaréretté, szaporodása decembertől februárig tart. A folyók és nagyobb tavak mélyebb részein ívik, több részletben. Az ikra kezdetben lebeg, később a sóderes mederfenékre tapad. Az ikraszemek száma nőstényenként 300 ezertől 1 millióig terjed, átmérőjük kb. 1 mm.

Elterjedése: 

Elterjedési területe igen nagy, az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható.

Vizeinkben őshonos, folyóvizeink többségéből ismert:

·         Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Lapincs, Láhn-patak, Marcal, Ipoly,

·         Dráva, Mura, Kerka, Fekete-víz, Karasica,

·         Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Keleti-főcsatorna, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád,

·         Hármas-Körös, Hortobágy-Berettyó, Kettős-Körös, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,

·         Tisza-tó (folyómeder),

·         nagyobb, áramló vizű csatornák.