Műlegyezés

A legyező bot

Felszerelésünk legfontosabb tagja a bot. Nehéz a legjobb botot kiválasztani a cégek jobbnál jobb kínálatából. Aki nem tájékozott e téren, jobb, ha egy tapasztalt baráttal megy el vásárolni. Akiknek nincs erre módjuk, azoknak néhány tanácsot adok. Természetesen szénszálas botot ajánlok mindenkinek, amely könnyű és hajlékony. Igaz, az ilyen botok ára is magasabb, de jobb egyszer venni minőségi árut, mint néhány év múlva kicserélni.
Már látom, hogy önök közül néhányan felháborodnak, akik szinte beleszerettek régi botjaikba. Hiszen szinte olyan jók, mint a szénszálas botok. Lehet, hogy igazuk van, de az önök botjait néhány évvel ezelőtt gyártották, amikor még üvegszálból készítették a minőségi botokat a gyárak. Ma szénszálból gyártják a legjobbakat. Az üvegszál botok rendszerint igen olcsók ma már.
A botra nem igaz a minél könnyebb annál jobb elve. Néhány cég nagyon vékony botokat gyárt, amelyek tényleg könnyűek, de gyengék is. Ezért legjobb, ha ismert, híres cégek termékei közül választunk. Az amerikaiak keményebb botokat gyártanak, mint az európaiak. A keményebb botok gyorsabbak és könnyebb velük nagyot dobni. Tehát milyen botot válasszunk? Ez a horgász ízlésétől függ. Én például nem szeretem a kemény botokat. Szerintem a puha botoknak több előnye van. Legyező botunk legfontosabb tulajdonsága az aktivitása, egy jó bot szinte automatikusan lendíti a zsinórt. A bot meghatározó ismérve hogy milyen AFTM osztályba tartozik. (Az AFTM mozaikszó a Horgászcikk Készítők Szövetségének rövidítése, Association of Fishing Tackle Manufacturers.)

Összefoglalva: ha csak egy botot szeretnénk, legjobb lesz a 2.65-2.85 (AFTM 5-6) m hosszúságú. Ha két botot szeretnénk, az egyik legyen 2.4-2.75 (AFTM 4-5) m hosszú, a másik 2.8-3.2 (AFTM 6-7) m közötti. Ezeket a példákat a horgászok személyes igényeihez kell igazítani.
Más dolog a kétkezes botok használata. Én akkor használom ezeket, ha nagy halakra pályázok, leginkább tengermelletti folyókban. Az ilyen folyók jellege miatt legalkalmasabb a 3.6-4.5 m hosszú bot, három okból.

1. Télen és kora tavasszal gyorsan merülő zsinórt használunk és gyakran nyáron is orsódobást, alkalmazunk, hosszabb bottal könnyebb kirántani a zsinórt, és orsódobással átküldeni a túlsó partra.
2. Fagyban, könnyebb vele dolgozni. Ha 4 m hosszú a bot, könnyen dobhatunk vele 17 m-re is, amikor a bal kezünkkel 1 m zsinórt sem húzunk le.
3. Cserjék, bokrok és magas fű takarta parton könnyebb manőverezni a hosszabb botokkal.

Nem javaslom kétkezes botok használatát sebes pisztráng horgászatához. Olyan ez mintha ágyúval lőnénk verébre.
Fontos paraméter az AFTM osztály. Ez az adat minden boton számok formájában van feltüntetve 1-12-ig.
A legyező botnál különös figyelmet kell szentelni az összetoldásnak, mert a többrészes botok legkritikusabb részei ezek.
Ma legtöbbször három megoldást használnak:
- szénszálakból ragasztott stift az alsó részben, vagy
- az alsó tagra illeszkedő spicc, vagy
- az alsó részbe dugható spicc ma már (ritkán használják).

A legyező zsinór

A legyező felszereléshez különleges horgászzsinórt használunk. A könnyű csalit, a műlegyet, a súlyos zsinórral dobjuk be. Ezért különbözik a legyezés más horgászmódszerektől.
Az állandó technikai fejlődésben nehezen tájékozódik a horgász, főleg ha a gyártók versengenek egymással és újabbnál újabb termékekkel, árasztják el a piacot.
A legyező zsinórokat három paraméter szerint osztályozzuk: Adam Sikora

- forma,
- súly,
- és úszó illetve merülő képesség.

Ezeket a tulajdonságokat szimbólumokkal jelölik, amelyeket minden zsinór csomagolásán feltüntetnek.

Ez a jelkép három részből tevődik össze, például:

DT 5 F

DT A zsinór formáját jelzi a zsinór súlyát,

5 jelzi a zsinór sűrűségét,

F úszó, ill. merülő képességét jelzi

Először a zsinór súlyáról beszélünk. A zsinórok hossza és formája különböző, ezért fontos az első 30 láb (azaz 9.15m) hossz, mert ezen, zsinórszakasz súlyát AFTM 1-12 számokkal jelölik (legtöbbször ekkora távolságra dobjuk ki a legyező zsinórt) Az AFTM nemzetközi jelzés, minden gyártó számára egységes. Természetesen egyik horgász sem tudja fejből, hogy menyi gramm rejtőzik a számok mögött, a teljesség igénye alapján ezeket közlöm:

Súly (gramm):3.9 5.2 6.5 7.8 9.1 10.4 12.0 13.6 15.6 18.2 21.4 24.7

AFTM oszt: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

A súly néhány százalékos tűréssel van megadva. Hogy milyensúlyú zsinórt használunk, függ a horgászmódszertől, a technikától, a légy nagyságától, a személy temperamentumától és szokásaitól. Pisztrángra leggyakrabban 4-8 jelzésű zsinórt használunk! A vékony előkével és kis léggyel való horgászsásnál a könnyebb zsinórokat ajánlom, mert a nagyobb súly az előke szakadásához vezethet. Jó a vékony zsinór a száraz legyekhez és rövid nimfázásnál. Nagyobb méretű és nedves legyekhez használjunk vastagabb, nehezebb zsinórokat. A nehéz zsinórral erős szélben is könnyebben boldogulunk. Minden boton fel van tüntetve a zsinór osztálya, hogy milyet kell hozzá használnunk. Ha egy bottal horgászunk, az azon feltüntetett értéken belül kell maradnunk, maximum 1 osztály eltéréssel pld. 6-os bothoz használhatunk 5-ös, vagy 7-es zsinórt is, ettől kisebb vagy nagyobbat akarunk használni, botot kell váltani! A nehezebb zsinórt a hosszabb bottal használjuk. A nagyon hosszú lazacozó botok használata a gyártókat vastagabb zsinórok gyártására késztette (AFTM12). A kezdő horgász számára a legkedvezőbb az 5-6 oszt. Felszerelés használata. A nehezebb felszerelés használata, annak ellenére, hogy nem egy esetben szándékos - vitatható. Igaz, hogy a nagy folyókon könnyebb vele horgászni, de a halaink nagyságát tekintve durva. Nem kellemes érzés, ha 30 cm-es halat olyan bottal fárasztunk, amely képes a 10 kg-os hal megtartására is. A világon terjedőben van a finom könnyű felszerelés használata. Ezt én is támogatom, de vannak kitételeim. Ahol szükséges hosszabb botot és nehezebb zsinórt használok, pl. Amikor, széles folyóban kell horgásznom nagy sodrásban, vagy amikor orsódobást kell alkalmaznom, főleg egy versenyen, amikor nem a horgászat öröme számít, hanem a kifogott hal mennyisége.

3 alapvető zsinórforma létezik:
- L (Level) nem vékonyodik, állandó átmérőjű
- DT (Double Taper) két végén vékonyodó
- WF (Weight Forward Taper) csak az elején vékonyodó

Az állandó átmérőjű zsinórok a legolcsóbbak. Előnyük, hogy elhasználódás után is használhatjuk, ha levágjuk a tönkrement részt a végéből. Egyéb előnyük nincs, én sem ajánlom használatukat. Ha mégis ilyen zsinórunk van, különösen kezdők számára problémás lehet a fej fölötti dobás, mert kidobáskor a zsinór összetorlódik a vízen. Ennek elkerülésére a bot spiccét kilendítés után föl kell emelni. A DT-s vagy WF -es zsinórral nincs ilyen probléma. A horgászok a leggyakrabban DT jelű zsinórt használnak. Vékonyodó végei elősegítik az energia átvitelt a zsinórról az előkére. Ennek köszönhetően pontos lehet a légy bevetése. Ebből a zsinórból nem vághatunk le, mert akkor az L típusú zsinórt kapnánk, de az egyik vég elhasználódása után megfordíthatjuk, és a másik végével horgászunk. Duplára nő az élettartam. Nem ajánlom felibe vágni a zsinórt, mert a két rész rövid lenne. A DT típusú zsinórt nagyon jól lehet 16 méter távolságra dobni. Hosszabb dobásnál előfordulhatnak problémák, a bot túlterhelése miatt.

A műlegyező előke

A műlegyező előke a kapocs a műlégy és a legyező zsinór között. Hagyományosan egyre vékonyodó rövid damil darabkákból összekötve készül. A legyező zsinórt nem tudjuk nagyon vékony átmérőre szűkíteni. Az átmenetnek a vastagabból a vékonyabb zsinórba lépcsőzetesnek kell lennie, hogy az energia átterjedjen az előke egész hosszára. Ez teszi lehetővé, hogy a legyet helyesen tegyük a vízre. A szakaszok hosszáról a szakirodalomban olvashatunk. Bevallom, ebből sosem csináltam problémát. Vonalzóval a kézben kötni az előkét túlzás. Hagyatkozhatunk szemmértékre is. Az előke legyen kicsit rövidebb, mint a bot. 0.35-0.25-0.20-0.18mm vastagságú damil darabokból kötjük össze. Tovább finomíthatjuk 0.02 mm-es lépésekkel csökkentve az átmérőt. Az ilyen előkével sikeres lehet a műlegyes horgászat. Más a helyzet, ha streamerrel vagy nedves léggyel horgászunk és merülő zsinórt alkalmazunk. Minél rövidebb az előke annál gyorsabban merül a légy. Ezért néha csak félméteres előkét használhatunk. Két darabból készítjük, pl. 0.30 és 0.25 mm átmérővel. Állóvizekben, tavakban, duzzasztóknál nagyon hosszú előkét használunk (4-5 métereseket). Ezt majd bővebben kifejtem a horgászmódszereknél.
Az előke zsinórhoz kötése elég nehéz. Többféle mód van, amelyek közül a tűvel való kötést ajánlom.
A több darabból kötött előkék a bedobásnál gyakran összegabalyodnak. Ezt elkerülendő, folyamatosan vékonyodó damilból kezdték gyártani. Az átmérő egészen a műlégyig csökken. A gyakorlatban ehhez az előkéhez egy vagy két, végdamilt kötünk (Tippet). Az utóbbi években megjelentek a piacon a kúpos előkék fonott zsinórból. Ezek, a mind kevesebb műszálból fonott előkék megkönnyítik a légy vízre helyezését. Különböző gyorsasággal merülő, és úszó gyári előkék léteznek, ami hozzásegít az úszó zsinórból merülő zsinórt csinálni, de ez nem helyettesíti a gyári F/S típust. Ebben az esetben is egy vagy két véget kötünk a műszálból. Ezen előkék óriási előnye, hogy csomózás nélkül rögzíthetjük a zsinórhoz, gyorsan ki lehet őket cserélni. Megkönnyítheti ezt egy vékony szálból font háló - a koax kábelhez hasonlít - amelybe beletoljuk a legyező zsinór végét. Meghúzáskor a háló megszorul, megakadályozva az előke lecsúszását. Rögzítésként műanyag csövet húzunk az ilyen csatlakozóra. Ezt a módszert én is ajánlom, de alaposan végezzük az összekapcsolást. Bevágáskor vagy a hal fárasztásánál elszakadhat a toldás. Az előke hossza a damillal együtt se legyen hosszabb a botnál. Arról van szó, hogy a hal kihúzásánál a kapocs ne menjen át a zsinórvezető gyűrűkön. A nagy feszülés miatt a gyűrű összeránthatja az előkét. Mindig legyünk óvatosak! Amikor a San folyón horgásztam, gyengén merülő zsinórt rögzítettem a gyorsan merülő előkéhez. Nem volt megfelelő méretű csövem, amit használtam nagy volt. Gondolkoztam, hogy horgászhatok-e így, de győzött a kedv, mert a pisztrángok jól kaptak. Két dobás az ígéretes helyre, örvénylő víz, a hal felugrott és elkezdődött a pisztráng fárasztása. Később oldalra feküdt a hal. A bot kiegyenesedett, a zsinór feszültsége engedett. A pisztráng után nyúltam, de már csak vágyakozva néztem, hogy tűnik el az én előkémmel a mélyben. Amíg a pisztráng erősen húzott az előke bevágott a zsinórba, de amikor leállt a húzás, egyszerűen lecsúszott róla.
Legyezésnél engedélyezett a két légy használata, külföldön akár három is. Előnye, de hátránya is van az oldalsó előke, gyakran rágabalyodik a főzsinórra. Hogy ezt elkerüljük, az előkét keményebb zsinórból kell készíteni a főzsinórnál, ill. kiküszöbölhetjük egy miniatűr karabinerrel, amely szabadon forog a főzsinóron.

Műlegyek és rovarutánzatok

A műlegyeket és a rovarutánzatokat a halak elsősorban látószervükkel érzékelik. Színük, formájuk, méretük igen változatos. Ennek különösen pisztrángozáskor van jelentősége, ahol a rendkívül tiszta víz a hal jól látja a műlegyet. A balin és a domolykó műlegyes horgászatánál a szín kérdése kisebb jelentőségű, de ott sem elhanyagolható.

A műlegyek alapanyaga rendszerint a toll, a különféle állati szőr. Előalításukhoz azonban műszálból készült cérnát, esetleg parafát vagy ólmot használnak. Formájuk, alakjuk nem is mindig légyszerű.

A vízben fejlődésük egy szakaszát töltő tegzes legyek alakjához vagy a vízben élő apró rákocskákhoz hasonló a nimfa alakú műlégy. A vízben hullott, elsüllyedt rovar utánzására használhatók a nedves legyek. A száraz légy, amely a vízre szálló rovart utánozza, szárnyal és szárny nélkül is készül. A száraz legyek közé tartozik a májusban, júniusban használatos viszonylag nagyméretű, ún. májusi légy. A száraz legyek szilikonos preparáló szerrel kell az elágazástól megvédeni.

A streamer tulajdonképpeni nagyméretű nedves légy. Működését és hatását tekintve a vízből felröppeni készülő rovarhoz hasonló mozgásával vonja magára a hal figyelmét. Fehér színű változataival a kis hal mozgását lehet utánozni. A legnagyobb legyek a lazaclegyek, amelyeket a balinozáshoz lehet felhasználni. A műlegyekkel a természetben található ezernyi rovarfélét utánozhatjuk.

Készülnek azonban olyan műlegyek is, amelyek színezésüknél fogva egyáltalán nem tekinthetők az eredetik utánzatának. Ezek az un. fantázialegyek. Használhatóságuk gyakran felülmúlja a természetes utánzatokét.

Szárazlegyek:

A köztudatban a műlegyezést a szárazlegyezéssel azonosítják. Ha csak ez volna az egyetlen legyező metódus, nagyon kevés halat lehetne vele fogni és csak igen rövid ideig lehetne élni vele az évadban! A szárazlegyezésnek akkor van létjogosultsága, ha a halak szemmel láthatóan a felszínre hulló, vagy a vízből kirepülő rovarokat eszik. A hagyományos,

konzervatív felfogás szerint a pamuttestű vagy valamilyen selyemből kötött testanyagú, madarak szárnytollából készített szárnyú, és kakastollal dúsan tekert gallérú műlégy- az igazi szárazlégy. Ez a légyfajta sokáig fennmarad a víz tetején - vélik. Manapság a kakastollat csak félszáraz legyekhez, egy-két fordulatnyi tekeréssel kötöm, mert kiderült, hogy a dús szőrzet, amely azért kell, hogy fenntartsa a legyet a víz tetején, a „gyakorlott" pisztráng szemével hamar gyanússá válik. Ha az ember halat is akar fogni, egyre jobb, és annál is jobb utánzatokat kell készítenie. Különösen fontos, hogy a szárazlégy alulról nézve - tehát a hal szemszögéből - tökéletesen hasonlítson az igazi rovarra, színben, méretben és formában egyaránt. A szárazlégy szárnya - hagyományosan - kemény szárnytollból készül. Az ilyen légy szemre nagyon szép, de lehetetlen úgy bedobni, hogy ne pörögjön, mint egy propeller. Ezzel úgy becsavarja a vékony előkét (szárazlégynél 0, 18-asnál vastagabb előkét nem lehet felkötni), hogy a légy közelében többszörös „fület" alkot. Éppen ezért olyan laza „tollspiccet" kell alkalmazni szárnyként, amely dobás közben átengedi a levegőt, de formája jól utánozza a másolandó rovar szárnyát. Szárazlégy gallérjának a kacsa (vad, házi) zsírmirigye körül növő pelyhes, de nem túl lágy tollat használjunk. A belőle kötött légy igen jól úszik a víz felszínén. Ha mégis átázna, és az úgynevezett” üres dobás" sem segít, akkor vadkacsa zsírral finoman kenjük be. A szárazlégy víz alá merülve viszont nem kelti fel a pisztráng érdeklődését. Az úgynevezett félszáraz legyek felszínen és lesüllyedve is kapósak. Kötésüknél még nagyobb gondosság szükséges, mert a víz alatt a hal minden oldalról jól láthatja, a félszáraz legyeket. Száraz és félszáraz legyeket általában vízzel szemben dobunk.

Nedveslegyek:

A lárvakorukban, illetve bábkorukban vízben élő rovarok, vízi életük végén, a felszín felé törekszenek, hogy imágóvá váljanak. Szaporodásuk után visszahullanak a vízbe és vergődve sodródnak az árral. A nedveslegyekkel ezeket a mozgásokat kell utánoznunk. Ebből eredően nedveslegyekkel folyással keresztben dobunk és teljes szélességében áthorgásszuk a patakot. A nedveslégy ritka szőrzetű és kevés farokszállal, hátrahajló szárnnyal készül. Az áramvonalasan kötött legyet akkor is könnyedén bedobhatjuk, ha szárnya kemény tollból van. A helyesen kötött nedveslégy a sodrásban sem vetődik a felszínre. A halak remélt búvóhelyére beeresztve ugyanúgy vezetjük, mint a többi műcsalit, tehát csalogató mozdulatokkal próbáljuk kapásra bírni a lapító ragadozót. Rovarrajzáskor a szárazlégy formájával, színével megegyező nedveslegyet kötünk, kevés lábbal és hátrahajló szárnyakkal.

A nimfa:

Voltaképpen lárvautánzat. Ha a lárva csak egyszerűen helyet változtat, már megláthatja a hal. Mégis, leggyakrabban akkor kerül a pisztráng elé, mikor ösztönei a felszín felé késztetik. A nimfának - a lárva fejlődési ciklusainak megfelelően - több alaptípusa van, úgymint: súlyozott nimfa, úszóbáb, felszíni nimfa. Ez utóbbihoz szükségeltetik némi magyarázat. A feltörekvő lárva, elérve a vízfelszínt, mielőtt kibújna lárvabőréből, egy rövid időre megpihen és úszik a sodrással. Ezután történik meg a kirepülés és a kész rovarrá válás.

A felszíni nimfát úgy kötjük, hogy a szárnykezdemény helyére egy kis hungarocell golyócskát illesztünk oly módon, hogy nylonharisnya darabba burkoljuk, és azzal kötjük a horog szárához. A felszíni nimfával egyébiránt úgy horgászunk, mintha szárazlégy volna. Súlyozott nimfával akár felfelé, akár lefelé lehet horgászni. Ha felfelé dobunk, használhatunk felszínen úszó zsinórt is, miként a szárazlégynél. A bedobás után emeljük magasra a botot, mert a felszínen úszó zsinór által a sodrás nem engedi a nimfát lesüllyedni. Ha nincs felszíni rablás, ez annak a jele, hogy a pisztráng a fenékhez közel táplálkozik. Ezért csak akkor kapja el nimfánkat, ha az orra elé engedjük. A felfelé dobott nimfánál nagyon nehéz a kapást észrevenni. A zsinór legkisebb „megállására", könnyeden akasztani kell.

Streamer:

A streamer úgy működik, mint a támolygó villantó. Sőt még jobban is, ugyanis amíg a támolygó villantót lényegében nem lehet megállítani vontatás közben, mert elsüllyed, addig a streamert bármilyen sebességgel húzhatjuk, mert a vízben gyakorlatilag súlytalan. Ez a jó tulajdonsága csukára, süllőre, sügérre is kamatozik! A streamer egyébként hosszúszárú horogra kötött, lobogó tollakból, szőrökből álló fantázialégy. Ugye világos, hogy citromsárga hallal nem találkozhatott a pisztráng, mint ahogy feketével sem! Akkor mégis miért kapja be ezeket a műcsalikat? Azon egyszerű oknál fogva, mert olyan méretűek, amilyen méretű táplálékállatkát szívesen venne a pisztráng, és a helyes mozgatás (menekülés utánzása) kiváltja a ragadozó támadó ösztönét. Persze, ha nem halra hasonlít a példabeli citromsárga streamer, hanem káposztalepkére, akkor már érthetővé válik az egész.
Hazánkban a streamer név inkább hallegyet sejtet a hozzáértő legyes és pergető horgászok számára: kishalat és ivadékot utánoz, és szinte az összes édesvízi ragadozó kiválóan fogható vele.