Pergető horgászat
Ez a horgászmódszer angolszász vidékeken már a 20. század elején kialakult, és az utóbbi évtizedekben Európa szerte teret hódított. Miután nem csupán jelentős sikerélmény jelent, hanem sportszerű és rendkívül érdekes is, az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvend. E módszerrel speciális, sokféle színű, méretű és formájú műcsalival, eltérő mélységű vizekben lehet horgászni. A csalit oldalról vagy fej felett, kisebb távolságra kar alatt dobjuk ki. Az utóbbi két esetben pontosabban célozhatunk.Ha a halak mozgása nem árulja el jelenlétünket, akkor vélt helyünk kell a műcsalit eljuttatni. Ilyen helyek: a ki-és befolyó, a zubogók környéke, az akadók, í tuskók, a vízre hajló fák, a visszaforgók, a kőrakások, a sarkantyúk, a hídlábak környéke, a hínárfoltok, a nádsarkok, a ritkás nádasok stb. A nyíltvízi horgászat folyamán a partról legyezőszerűen dobálhatjuk meg a vizet. Csónakból teljesen körben horgászhatunk. Partról horgászva, a dobást a parttal párhuzamosan kell kezdeni. Így megelőzhetjük, hogy a part mellett meghúzódó ragadozó, észrevegye mozgásunkat, elmeneküljön. Csónakból pergetve ugyancsak a kétszeres dobástávolságon elhelyezkedve tudjuk legjobban átfésülni a vizet. Pergető horgászat közben helytelen visszafutást gátló berendezést használni az orsón.
A bot megfelelő tartásával a csali vontatási mélységét lehet szabályozni. Ha felemeljük a botvégét, a vízfelszínhez közelebb vezethetjük a műcsalit, ha leengedjük, a víz mélyebb rétegeinek horgászata válik lehetővé. A bot emelgetésével és az orsó csévélési sebességének változtatásával, változatható a csali mozgásának sebessége. Ezzel mód nyílik a vízfelület függőleges irányú átfésülésére is. A bot tartásával még két szempontot kell figyelembe venni. Egyik a zsinór és a bot a csali vontatásakor ne essen egy egyenesbe, a másik hogy különösen pl.. harcsa vagy csuka horgászatánál kapás esetén azonnal bevághassunk. A műcsali kiválasztásakor a terepviszonyok mellet, a fényviszonyokat is figyelembe kell venni. Ha sekély vízben, hínárral gyéren belepett vagy olyan terepen horgászunk, ahol a hínár nem ér a víz felszínéig, akkor csak a nagy feleletű, vékony lemezből készült támolygó villantók vontathatók a leakadás veszélye nélkül a víz felső rétegében. Még előnyösebbek a könnyű körforgó villantók, vagy a könnyű balsafából készült wobblerek is. Viszont ahol sűrű a hínár ott a csak bokorugró villantót használjunk. Ha a halat mélyebb vízben keressük, nehezebb villantót vegyünk igénybe. Ez akkor is szükséges, ha a halat nagyobb távolságban kell feltételezni. Erős fényben, tiszta vízben túlzottan csillogó villantó riasztó lehet. Zavaros vízben, borús időben viszont hatásosabb az erős fényű villantó használata. Gyakran jobb eredményt érhetünk el, ha élettelen kis hallal pergetünk, amelyet speciális propellerrel szerelt fém előkére húzunk fel. A pergetéshez néhány speciális felszerelésre is szükségünk van. Lehetőleg összecsukható szákot vagy vágóhorgot használjunk. Haltartó szák helyett halszájbilincset vigyünk magunkkal, amelyre a legtöbb ragadozót fel lehet fűzni. Könnyű oldalzsákunkban feltétlenül legyen fogó és fenőkő, az utóbbit gyakran használjuk is! Csukázáshoz jó szolgálatot tesz a szájfeszítő.
