Pióca

A gyűrűs férgek törzsébe, a piócák osztályába tartozó, a gilisztákkal rokon orvosi pióca, valamint a lópióca ugyancsak jól bevált csali.
Az orvosi pióca vérszívó, kisebb testű. Állóvizekben a part közelében, köveken vagy növényi részeken megtapadva találjuk. Testének hátulsó részén tapadókorong, elülső részén szívókorong van. Hátoldala barna, néha vörösesbarna. Az alapszínen három pár rozsdabarna hosszanti sáv látható, a test oldalán élénksárga szegélyek vannak. A has oldalon rendszerint sárgászöld a színezet. A kisebb testű orvosi pióca inkább törpeharcsa horgászatra való, de felveszi a harcsa is. Egyes horgászok horogra tűzése előtt levágják tapadó- és szívókorongját. A piócából kimosódó testnedvek, vér, távcsalhatása így kihasználható. A horgon rendkívül ellenállóak, egy-egy példány gyakran tucatnyi törpeharcsát is foghatunk. A másik fajtája az olyakor 100 mm is elérő lópióca más néven lónadály, hasonlít az orvosi piócára. Hátoldalának színe egyöntetű barnás vagy zöldessárga, vöröses hosszanti sávok nélküli. A különbség hogy nem vérszívó harcsára fenekezéshez, kuttyogatáshoz egyaránt kiváló csali. Élénk, szívó kígyózó mozgásával felkelti az éhes ragadozó figyelmét. Az apró hal nemigen tudja lecsipkedni a horogról.
Mindkét piócafajta a kövek alatt a parton korhadó növények részek között él. Az orvosi piócát uborkás üvegben hónapokig eltarthatjuk, csupán a vízcserét kell elvégezni. A lópiócát iszapos növényi korhadék között csak rövid ideig tarthatjuk.