A Rába

Földrajzi elhelyezkedés:

A Rába Nyugat-Dunántúl leghosszabb folyója: Ausztriában a Stájer-Alpok keleti részén a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén 1200 m magasságban két ágból ered. Magyarországra Alsószölnöknél lép be, majd északkeleti irányban 211 km-t megtéve Győrnél a Mosoni-Dunába torkollik. Teljes hossza 322 km.

Történelme:

Már a Római Birodalom korában is jelentős szállítási útvonal volt a Pannónia szívén átfolyó Rába. Felső szakaszán elhelyezkedő négy jelentősebb átkelőjét (Sárvár, Rábahidvég, Körmend, Csákánydoroszló) a középkortól erős várak őrizték. Ezek közül szinte mind épen maradt vagy mostanra restaurált (egyedül Rábahidvég vára pusztult el). A török sereg sokszor próbált sikertelenül átkelni a sebes, nagy esésű folyón, mígnem 1664-ben eljutottak Szentgotthárdig. A 19. században itt is megtörtént a folyószabályozás, majd 1896-ban Ikervárnál felépült Magyarország első vízierőműve. A folyón a kereskedelmi hajózás a XIX. század végére megszűnt, napjainkban sok zsilipkamra nélküli duzzasztógát is nehezíti a hajózók dolgát.

Közlekedés:

A Rába völgyében vasúti fővonal vezet Budapestről Szentgotthárdon át Ausztriába, így a túrákra való eljutás nem okoz problémát. Minden táborhely jól megközelíthető, a folyómenti városok (Körmend, Szentgotthárd, Sárvár) az ország minden részéből könnyen elérhetők.
Segítségnek az ELVIRA jól használható!

Élővilág:

A Rába-völgye hazánk legösszetettebb vízi élőhelye. Az Alpokalját az Őrségen keresztül a Kisalfölddel összekötő folyosó állat- és növényvilágát alpokaljai, szubmediterrán, atlanti és kontinentális hatások egyaránt befolyásolják. Ennek a sokszínű átmenetiségnek köszönhető a még napjainkban is, a jelentős kultúrhatás ellenére tapasztalható fajgazdagság. A Rábában és mellékfolyóiban a leggyakoribb folyóvízi halak (harcsa, süllő, márna és különböző keszegek) mellett egyaránt megtalálhatók a hegyvidéki és mocsári fajok, mint például a védelmet élvező bucófélék, törpeharcsák és compók. A nedves élőhelyek édeni otthont nyújtanak az itt élő 12 béka és 2 gőtefaj egyedeinek, de a kétéltűek mellett a hüllők is 6 különböző fajjal képviseltetik magukat. Találkozhatunk Magyarország legkedvesebb madaraival is: fészket rak itt a kis lile, a jégmadár, a nádi poszáta, a berki tücsökmadár. Hazánk legnagyobb gólya és szürkegém kolóniái költenek a Rába-Csörnöc árterén. A terület kisemlős faunája szintén gazdag: pézsmapatkány, különféle pockok, hermelin, borz és denevérek mellett, az emberi tevékenység hatására sem tűnt el innen a vidra, és az utóbbi években újra megjelentek a hódok is.

Védelem alatt:

Az eredeti természetes növénytársulásokat mára sajnos csak kisebb foltokban őrizhetjük. Ilyen például az erre a tájra korábban nagyon jellemző, mostanra a környéken már csak a sárvári ártéren élő tölgy- kőris-szil ligeterdő (1981 óta védett), vagy a Körmend melletti gyertyános-kocsányos tölgyes Dobogó-erdő. De igazi tanufákat láthatunk a körmendi kastélyparkban is (1958 óta védett), ahol több mint 300 darab 200 évnél idősebb kocsányos tölgy él. Itt találjuk hazánk legöregebb platánfáját is, ami közel 850 cm-es törzsátmérőjével, és 30 m-es magasságával valóban impozáns látvány. A nagy öregek sorában nem feledkezhetünk meg a zsennyei "ezeréves" tölgyről sem (1958 óta védett), ami ha talán nem is ezer éves, de biztosan az ország egyik legöregebb és legvastagabb fája (törzsének átmérője több mint 10 méter).

Szentgotthárd:

Az osztrák-magyar határon fekvő település története III. Béla uralkodásának idejéig nyúlik vissza. Ő adományozott itt a ciszterci rendnek nagyobb földbirtokot, ahol a XVII. században felépülhetett az apátság és a város.

Körmend:

Az Őrség "kapuja" már a rómaiak korában is lakott település volt, a XIII. századtól városi ranggal rendelkezik. A török időkben végvári szerepet töltött be, majd a Batthányiak birtokába került. A régi vár alapjain épült mai kastélyban a Batthány család érdekes fegyver-, nyereg- és ősnyomtatvány gyűjteményei tekinthetők meg.

Sárvár:

Már a római kortól a környék egyik legjelentősebb települése, fontos révátkelőhely. Az ősi földvár után a XVI. században a Nádasy-kastély megépülésével kulturális központtá is vált. Szépen felújított termálfürdője egész évben várja a vendégeket.