A Rapala wobbler rövid története
1905 novemberében egy Maria Eerikintytar nevű egyedülálló nő egy közép finnországi, Rapala nevű kis faluban megszülte fiát, Lauri-t. Maria a Saarinen családnevet választotta Laurinak, a bejegyzésnél azonban a pap hibát vétett és Saarinen helyett a fiú szülővárosát, Rapala-t jegyezték fel. Így lett hát Lauri Saarinenből Lauri Rapala és így kezdődött el a világ egyik leghíresebb siker sztorija a horgászcikk piacon. Lauri 1936-ban fenyőkéregből faragta az első sikeres műcsaliját és rájött arra, hogy ezzel fogja a legtöbb és legnagyobb halakat. Fogásait Lahtiban, a városi piacon értékesítette. Lauri több különböző mintájú csalihalat faragott és azokat egyenként tesztelte a tiszta vizű Paijanne-i tóban. Megfigyelte, hogy a rablóhalak hogyan rejtőzködnek el búvóhelyeiken, és hogyan támadnak lesből a lassúbb, betegesen és gyengén mozgó csalihalakra, hiszen ezek könnyebb zsákmánynak bizonyulnak. Lauri az első darabokat egy helyi szövetkezeti boltban értékesítette 1938-ban. A háború azonban hamar véget vetett az induló üzletnek. 1948-ban kötelezte el a magát a Rapala család a teljes munkaidős kereskedelmi gyártásra. Risto és Ensio, Lauri két idősebb fia is csatlakozott az üzlethez. Egyetlen csalihalat készítettek, egy 11cm-es Original úszó modellt, ezüst és arany színben. Minden darabot kézzel munkáltak meg és különös figyelmet fordítottak a tesztelésre, hiszen a műcsalinak a rablóhal előtt egy tipikus mozgást, a sebesült kishal mozgását kellet előidéznie. 1956-ban már a műcsalik nagy részét otthondolgozó munkások faragták ki, a családi műhelyben pedig a végső munkálatok folytak. Lauri továbbra is ragaszkodott a még a csomagolás előtt történő szigorú teszteléshez. A Rapala sikerében az igazi áttörését 1962-ben érték el a Ron Weber és üzlettársa, Ray Ostrom az USA-ban, amikor is egy újságcikk megjelenését kérték a Life magazinban. A publikálást kétszer is elhalasztották egészen addig, amíg Raynek és Ronnak megígérték, hogy a történet mindenképp meg fog jelenni. A következő héten Marylin Monroe-t holtan találták Brentwood-i lakásában, Kaliforniában. A Life következő kiadása Marylin címlap fotójával jelent meg, és az eddig legtöbb példányszámban kelt el, melynek 40-41.oldalán a következő sztori volt olvasható: „Egy csalihal, amit nem szabad kihagyni”. A még csak kezdő cég képtelen volt megbirkózni a Rapala csalihalra beérkező igényekkel, de tulajdonképpen ekkor vált a Rapala név ismerté Amerika szerte és a lenyűgöző sikersztori ekkor vette lendületét. Maga a Rapala kereskedelem Lauri és fiai vezetése alatt fejlődött ki és 1974-től, amikor 69 éves korában Lauri elhunyt, a fiúk lettek a felelősek az üzletért. Ensio lett az ügyvezető Risto a termelési vezető és Esko a beszerzési menedzser. Ők hárman nagymértékben felelősek a cég fejlődéséért, és a világ legmeghatározóbb műcsali gyártásáért. Fokozatosan bővítették a Rapala műcsalik választékát az újabb Jointed és Magnum modellekkel. A modern technika alkalmazásával emelkedett a termelési kapacitás és saját technológiájukat is fejlesztették. Továbbra sem hagyhatta el a gyárat egyetlen termék sem, amíg azt tartályban nem tesztelték. 
Maga a legenda
A Rapala még ma is sok horgász számára egyet jelent a wobblerrel. Ezernél több különböző típusú, méretű, színű és természetesen rendeltetésű műcsali kapható a boltokban. Ebben a csalirengetegben szeretnénk eligazodást adni a pergetés szerelmeseinek. . A választáshoz elengedhetetlen színkódokat és a víz mélységét figyelembe venni.
A remény szerinti legfogósabb wobbler kiválasztását elsődlegesen a megcélzott halfaj tartózkodási helye, tehát a meghorgászni kívánt vízréteg határozza meg. A felszín közelében táplálkozó ragadozót egy mélyre törő műcsalival csak véletlenszerűen, a vízre érés pillanatában kaphatjuk el. Amikor ráadásul a kívánt zsákmányt a víz alatt húzódó akadó felett szeretnénk elcsípni, egy mély járású wobbler használata az értékes eszköz szinte biztos elvesztésével jár. Ugyanígy, a mélyebb rétegekben tartózkodó halak felett teljesen reménytelen több méterrel a fejük felett vezetett műcsalival pergetni. A Rapala műcsalik elnevezéséből, és az ebből levezetett típuskódból sokszor következtethetünk a wobbler járására. Azonos típuson belül mindig a legkisebb méret produkálja a sekélyebb vezetési mélységet, a legnagyobb a legmélyebbet. A köztes hosszak értékei értelem szerűen a két szélsőérték közt arányosan elosztva számíthatóak ki.
(CDJ) a Mini Fat Rap (MFR) a Silver (SL) a Rattlin Rapala (RNR) és a Rattlin Fat Rap (RFR) sorozatok darabjai pedig süllyedőek. A Magnumok között vannak süllyedő (CD MAG) és úszó (MAG) típusúak is. Az orrban vagy az orr alatt elhelyezett terelőlemez hatására behúzáskor mindegyik wobbler lefelé törekszik. Hogy milyen mértékben, az a terelő hosszúságától és dőlésszögétől függ. A behúzásra erőteljesen mélyretörő, mélyrefutó (DEEP RUNNER) fajtáknál a terelőlemez feltűnően hosszú és kis dőlésszögű. A kis mértékben mélyretörőké (SHALLOW RUNNER) ezzel szemben rövid és nagy
dőlésszögű, vagy L alakúra kiképzett. A merülő (SINKING) wobblerek között is vannak erőteljesen mélyre törőek pl.Rapala RFR, azonban inkább az úszó (FLOATING) típusok között találhatunk ilyeneket.
Vannak wobblerek, amelyeket állítható fém terelőlemezzel látnak el, ami lehetővé teszi, hogy mi magunk szabályozzuk, milyen mélyen járjon műcsalink. Ilyen megoldású a Rapala Magnum Sinking és Silver, az ABU HILO. Másoknál a terelőlemezt egy megnyújtott orr helyettesíti (Rattlin Rapala) a zsinórbekötő fül ennek tetejéből ágazik ki. Ha az orra két fület is tesznek (pl.: Damler) a felsőre kötve jobban, az alsóra kötve
kevésbé mélyretörő lesz wobblerünk. Legtöbbjük egy vagy kétrészes, de léteznek háromrészesek, is mint pl.: DAM Indianer. A tagok csuklósan kapcsolódnak egymáshoz, ami az első tag remegésén kívül a hátsó tag "veretését" eredményezi, tehát egy összetett és az egyrészeseknél intenzívebb mozgást jelent. A Rapala az angol Jointed (=csuklós) szó kezdőbetűjével jelöli kétrészes wobblereit. A szimpla J pl.: J-9 GFR az úszó, a CDJ pl.: CDJ-9 GFR a merülő kéttagúakat jelöli. A wobblerek sokféle méretben
(3-30cm) és súlyban (3-150g) készülnek. Ezek az adatok általában dobozukon vannak feltüntetve. A Rapaláknál a hosszúság a kód része. Pl.: 11-Mag = 11cm-es Magnum
A színeket a jó nevű cégek nem véletlenszerűen, hanem hosszú tesztelési tapasztalatok alapján állítják össze.
Néhány színtartomány a Rapalánál.
S = sötét hát, ezüstös oldal, fehér has
SD = ugyanez pikkelyezéssel és egy-egy fekete folttal
SFC = sárgás oldal és hát, fehér has
GFR = világos piros hát, arany oldal, világos has
G = sötét hát, arany oldal, világos has
B = kék hát, ezüst oldal, fehér has
P = sügérminta, narancsszínű has
CW = barna hát, bronzos oldal, narancsszín has
CH = krómozott, fekete hassal és háttal
