Úszózási alapismeretek

Úszós horgászat

Úszós horgászattal a víz bármely rétegében: a felszínen, víz közt, a fenéken egyaránt felkínálhatjuk a természetes csalit a hazánkban élő valamennyi békés és ragadozó halnak. Az úszós horgászatnak az a lényege, hogy természetes csalit jól kiegyensúlyozott úszóval juttatjuk a horgászhelyre. A kapást az úszó mozgása: víz alá süllyedése, antennájának kiemelkedése vagy az úszó víz színén való elfekvése jelzi.

Az úszós szerelék érzékenysége több tényezőtől függ. Egyik a jó kiegyensúlyozottság. Másik fontos tényező, hogy az úszó és az ólmozás legyen minél kisebb és olyan elrendezésű, hogy a hal bátran rákapjon a csalétekre. Az úszó két féle módon erősíthető fel a zsinórra: rögzítve vagy csúsztathatóan. Az előbbit inkább sekély vizeken használjuk, mély vízen-főképpen, ha az ereszték meghaladja a bot hosszát-elengedhetetlen a csúszó úszó. Az utóbbinak az is nagy előnye hogy az úszó lecsúszik ólomig, így dobáskor az ólom és az úszó együttes tömege érvényesül.

A csúszóúszó mozgásának szabályozásához mind a horog, mind a bot felé eső irányában ütközőt kell a zsinóron alkalmaznunk. A horog irányában könnyebb a helyzet, mert az ólom vagy a forgókapocs megakadályozza, hogy az úszó a horogig lecsúszhasson.

A ragadozó halak úszós horgászatához alkalmas készséget, a csalihal nagyságát és mozgását is figyelembe vevő nagyobb úszó, valamint az ennek megfelelő ólomnehezék és forgókapocs jellemzi. De figyelembe kell venni a terepviszonyokat: nyílt vízen, nádszélén, hínármezők kisebb tisztásain vagy víz alá süllyedt fák ágai között horgásszunk-e? Szükség van védett horogra vagy egyes, esetleg háromágú horgot célszerű-e használni? Vannak ragadozók, mint pl. a csuka és a harcsa, amelyek néha egészen otromba szereléken felkínált csalihalra is rákapnak. A süllő viszont néha olyan óvatosan kap, akárcsak a békés halak a rossz kapási időszakban. Ezeket a szempontokat mind figyelembe kell venni a készség összealításakor.

A békés halak horgászatára alkalmas készség összealításakor is többféle szempontot kell figyelembe venni. Egyik legfontosabb a szerelék érzékenysége. Csak ezzel tudjuk leküzdeni a békés halaknak a ragadozókhoz képest óvatos, kényes kapását. A ragadozóknak nagy falatot kell megragadnia, amely szájában vergődve küzd az életéért. A csalihal ellenállást a ragadozó csak jelentős erőfeszítéssel küzdheti le. Ehhez képest az ólom kimozdítása, az úszó víz alá süllyesztése elenyésző semmiség.

Egészen más a helyhez a békés halaknál. Táplálékuk túlnyomó részét a parányi, vízben lebegő rákféléket, kisebb-nagyobb rovarokat egyszerűen felszippantják, de a víz fenekén élő álcák kitúrása és elfogyasztássá sem jár nagy erőfeszítéssel. A kövekhez, oszlopokhoz, nádszálakhoz tapadó vándorkagylók, csigák letépése már némi erőfeszítést jelent, de még ez sem közelíti meg azt az erőfeszítést, amelyet a ragadozó halnak a vergődő csalihal ellenállásának leküzdésekor kell kifejtenie. Ezért a békés halak úszós horgászatához elengedhetetlen a minél könnyebb, érzékenyebb, jól bealított szerelék. Egyik legfontosabb halunk, a pontynak egyes időszakokban igen gyenge az étvágya. Ilyenkor csak különösen érzékeny készséggel fogható meg.

A csali horgászhelyre való hajításához, pontos célba juttatásához-a fenekezéshez hasonlóan-a fejen át dobás a legalkalmasabb. A dobótávolság azonban a kis súlyok miatt erősen korlátozott.

A szerelék összealítását az is befolyásolja, hogy álló-vagy folyóvízben horgászunk-e, a vízfenéken vagy víz közt, s milyenek a terepviszonyok. Ezek figyelembevételével hazánkban a békés halak úszós horgászatához négyféle szerelék alakult ki. Itt csak a fő jellemzőiket ismertetjük meg.

A klasszikus úszós szerelék: a legegyesszerűbb, legismertebb. Ennél az úszót-legyen az apró keszegező vagy nagyobb pontyozó úszó –akkora súllyal terheljük, amennyit elbír. Ezért vízközt vagy fenéken egyaránt használható. Minél nagyobb az úszó és az ólom, annál kevésbé érzékeny a klasszikus úszós szerelék.

A felfekvős szerelékkel való horgászat az egyik fő módszere a nád menti, sekély vizű helyeken való pontyozásnak. Az úszó víz alá merülő része igen rövid (40-50 mm). A parányi ólomgolyó a horogtól csak 40-50mm-re van a zsinórra rögzítve. Amikor a ponty felszippantja a csalit, s visszabillen eredeti helyzetébe, felemeli az ólmot is a fenékről, és az úszó elfekszik a víz színen. Igen érzékeny szerelék. Hátránya, hogy mélyebb és hullámos vizeken nem használható.

A feltolós szerelékkel való horgászat a dévérezés fő módszere. A felfektetős szerelékhez hasonlóan az ólom a horog fölött itt is csak 40-50-mm-re van zsinórra erősítve, s a csali a fenéken fekszik, sőt teljesen csendes időben, sima vízen csak a horog ér a fenékre. Az úszó keskeny és hosszú antennájú. Amikor a hal a csalit az ólommal együtt felemeli a fenékről, az úszó antennája feltolódik, feltűnően kiemelkedik a vízből. Ez a szerelék mély és hullámos vízben is jól működik.

Az osztott súlyú szerelék valamennyi békés hal horgászatára alkalmas. Lényege: a könnyű úszót nem egyetlen súly terheli, hanem több aprós sörétszem. Csak a horog éri el a víz fenekét, a többi rész jóval felette lebeg. Igen érzékeny szerelék, a kapást, az úszó víz alá süllyedésével jelzi.

Az úszós horgászatnak a fenekező módszerrel szemben elsősorban az előnye, hogy a víz bármely rétegében, víz közt, sőt a víz színén való horgászathoz is megfelel, és egyes szerelékeinek alkalmazásával az iszapos fenék sem jelent nehézséget. További előnye, hogy olyan rendkívüli érzékeny úszós szerelék is készíthető, amely messze felülmúlja a fenekezés nyújtotta lehetőségeket. Az úszó mozgásának figyelése, a kapás észlelése olyan sajátos élményt jelent, amely más módszer nem tud nyújtani.

Ugyanakkor hátránya, hogy gyors vízfolyásban nemigen használható, erősen korlátozott az elérhető dobótávolság, főképpen akkor, ha mély a víz. Mély vízben nagyobb távolságból csak fenekező módszerrel lehet sikert bevágni.

Úsztatás