UTÁNPÓTLÁS MÁS SZEMSZÖGBŐL. Popovics Sándor szerint nem lehet a fizikumból megélni

„A technika a fontos”

– Hollandiában melyik csapatnál dolgozik mostanában?
– Egyiknél sem – mondta Popovics Sándor. – Hívott az Ajaxhoz Henk ten Cate, de hatvanhét évesen már nem szerettem volna elkötelezni magam sehova sem. Végül abban maradtunk, hogy időnként megfigyelem az Ajax soros ellenfeleit. Egy menedzseriroda is megkeresett, nekik fiatal tehetségeket keresek az országban, és emellett időnként előadásokat is tartok, szóval van dolgom elég.

– Amikor nálunk ad elő, mit tart a legfontosabbnak, amit eltanulhatnánk a hollandoktól?
– A szemléletet, azt, hogy rendszerben kell gondolkodni. Emellett szerintem nagyon rossz gyakorlat Magyarországon, hogy az utánpótlásban dolgozó edzők munkáját is a csapataik eredményei alapján ítélik meg. A gyerekeket természetesen arra kell tanítani, hogy a játék célja a győzelem, de ebben a korban csak másodlagos vagy harmadlagos az eredmény. Hollandiában a saját nevelésű futballista bemutatkozása az első csapatban többet ér, mint az ifik bajnoki címe. Bármennyire is ellentmondásos, tudomásul kell venni, hogy az utánpótláskorú labdarúgók fejlődése szempontjából az egyéni érdek fontosabb a csapat érdekénél.

A legtöbb gond a mentalitással van

– Mondana példát is arra, hogy mit jelent rendszerben gondolkodni?
– Például azt, hogy csak az dolgozhat a gyerekekkel, aki megszerezte az adott korosztályokhoz szükséges képzettséget. Ez logikus, hiszen másfajta foglalkozást igényel egy nyolc-, mást egy tizenhét éves játékos, és ezek a módszerek átgondoltan épülnek egymásra. A kezdeti években a technika a fontos, mert ez az alap, később erre lehet építeni a taktikát, az erőnléti képzés csak a harmadik helyet foglalja el a fontossági sorrendben. Már a kiválasztás során is csak a technikás, gyors, fordulékony gyerekeket szemelik ki maguknak a holland klubok, a mai futballban ugyanis már nem lehet kizárólag a fizikai erőből megélni.

– Mi lehet az oka annak, hogy a magyar gyerekek között is rengeteg a tehetség, ám felnőttkorba érve mégis lemaradnak a világtól?
– Ebben ludas lehet a képzés is, de azt is tisztáznunk kell, mit jelent tehetségesnek lenni. Ez a fogalom túlságosan is viszonylagos és sokrétű. Csak úgy lehet a csúcsra eljutni, ha valaki a technikáját, a taktikai képzettségét, a fizikumát és a mentalitását tekintve tökéletesen megfelel a játék követelményeinek, de ha bármelyik tényezőben gyenge, akkor nem viszi semmire. Úgy látom, a legtöbb gond a mentalitással adódik, megfelelő szorgalom, akaraterő, önkritika és életfelfogás, illetve a labdarúgás iránti alázat híján a legnagyobb ígéretek is elkallódnak.

Az edző önállóságra is tanítson

– Mit tehet ez ellen egy tréner?
– Szerintem nem szabad a szerepét eltúlozni, én azt mondom, minden tehetségnek a saját kezében van a sorsa. Egy edző irányítsa, támogassa és egyengesse a fiatalok útját, tanítsa meg őket a futball alapjaira, segítse, hogy képesek legyenek a maximumra, de tanítsa őket önállóságra is. Az edző ugyanakkor csak az egyik szereplő az utánpótlás-nevelésben, ha a gyereket más oldalról a fejlődése szempontjából hátrányos hatások érik, akkor ez a munka nemigen hozhatja meg a gyümölcsét.

– Mire gondol konkrétan?
– Például arra, hogy egy adott társadalomban mekkora a sport, azon belül a futball presztízse, milyen a munkamorál, de említhetem a szülők felelősségét is. Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, hogy lássuk, a futball összetettebb jelenség annál, mint hogy kizárólag szakmai oldalról közelítsünk hozzá: nem egy karriert láttam már a kezdetek kezdetén megsemmisülni az elfogult, a játékhoz legfeljebb szurkolói szinten értő szülők miatt...