A ma nagyközségi rangban lévő település a Kis-Duna mellett fekszik. Az egykori fővárostól 8 km-re, Budapest székesfővárostól 45 km-re található a 10-es műút mellett. Már ókori, római és Árpád-kori leletek is mesélnek bővebben történetéről. Az Aquincumba vezető út is itt vált ketté határunkban, Esztergom és Dorog irányába. Bár a mindig újabb kutatások korábbi időre teszik és még tehetik Tát nevének első említését - lásd legújabban az 1146. évet, midőn Fulkó hospes a pannonhalmi apátságnak adja Táton lévő birtokát - a "születési évet" a tátiak azonban 1181-re teszik. Ekkor adja III. Béla Árpád-házi királyunk "Taath" falut a Szent Jánosról nevezett lovagrendnek, kiknek utóda a johannita és a máltai lovagok. 1356-ban Miklós érsek körülírja a határokat. Zsigmond király alatt a lovagrend birtokát világi papok kapják meg, majd az esztergomi káptalan lesz a tulajdonos. 1685-ben volt az utolsó "Esztergom megyei" ütközet, a híres táti csata a törökökkel. Lotharingiai Károly herceg és Sajtón Ibrahim százezres serege ütközött itt meg. A fényes keresztény győzelem után a század végére már 17 jobbágycsalád él itt. Az 1710-1740 közti időben több hullámban a szorgalmas és ügyes német telepesekkel, a svábokkal és az osztrákokkal növelik a kipusztult lakosságot. Az első világháborúban majd negyvenfős a katonaveszteségük.