Újfoundlandi
Írta: Husi1991 - Dátum: July 08 2009 20:11:36
Általános megjelenés:
Az újfoundlandi egy nagytermetű, erős testfelépítésű, dús szőrzetű, élénk kutya, amely egyaránt otthon érzi magát szárazföldön és vízen. Büszke és méltóságteljes megjelenésével azonnal magára vonja a figyelmet. Mozgása könnyedséget és erőt sugároz. Szőrzete két rétegű és vízhatlan. A fedőszőrzet vastag, kissé durva, egyenes és közepesen hosszú. Az aljszőrzet puha és nagyon sűrű. A szőrzet színezete fekete. Csontozata erős. Feje széles és erős, szeme sötétbarna. Füle lelógó, testhez simuló. Mellkasa széles és mély. Farka közepes hosszúságú, hosszú szőr borítja.
Méretek:
Marmagasság: Kanok: 68–75cm. Szukák: 62–70 cm.
Súly: 50–70 kg.
Megjelenésénél a nagy termet kívánatos, de ez nem mehet az arányosság kárára.
A fajtával kapcsolatos leggyakrabban feltett kérdések:
Hogyan viselkedik az újfoundlandi a gyerekekkel?
Az újfoundlandi híres kedvességéről és a gyerekek iránt érzett szeretetéről. Toleráns a gyerekek viselkedésével és olyan tortúrákat is szó nélkül eltűr, amelyek hatására más kutyák odakapnának vagy "elmenekülnének". Természete miatt ideális társa a gyermekeknek, de a szülőknek feltétlenül meg kell védeniük a kutyát a gyerekek gyakran felelőtlen cselekedeteitől.
Védelmezik-e a házat és a családot?
Igen! Hasonlóan a többi nagytermetű kutyához megbízhatóan őrzik és védik a családot. Egyes fajtákhoz viszonyítva védő ösztönük kevésbé fejlett. Nem jellemző rá, hogy a kertben rohangáljon és acsarogjon, ehelyett termetéből adódó magabiztossággal figyeli az őrizendő területet.
Az újfoundlandira nagyon jellemző, hogy a család tagjai és az idegen közé áll. Nem fenyeget és nem morog, inkább a két fél között marad, így jelezve, hogy "szolgálatban" van, de amint a családot veszély fenyegeti azonnal akcióba lép.
Az újfoundlandi megfelelő intelligenciával rendelkezik ahhoz, hogy felismerje a veszélyes helyzeteket. Rengeteg feljegyzés tanúskodik arról, hogy a család újfundlandija életeket mentett tűz, gázszivárgás, stb... esetén. Talán legtöbben a méltán híres életmentő ösztönéről ismerik e nemes fajtát. Akinek van gyereke az tudhatja, hogy a vízparton az újfundlandi követi a vízben lévő gyermek minden mozdulatát.
Sokat esznek?
Az első életévében az újfoundlandi fél kg-ról közel 50 kg-ra nő. Természetesen ahhoz, hogy ezt a nagy és gyors növekedést biztosítani tudják, rengeteg táplálékra van szükségük. Amikor elérik a teljes kifejlettséget sokkal kevesebbet fogyasztanak.
Sokat nyáladzanak?
Alkalmanként igen. A legtöbb újfoundlandi kevesebbet nyáladzik, mint pl.: egy bernáthegyi, de amikor kimerültek vagy meleg van akkor bizony elered a nyáluk. Amikor pihennek vagy hűvösebb az időjárás, akkor kevesebbet nyáladzanak.
Vedlenek?
Igen. Az aljszőrzet legalább egyszer egy évben lecserélődik. A vedlés ideje alatt rendkívül fontos a szőrzet ápolása, kefélése. A régi aljszőrzetet mindenképpen ki kell kefélni, különben összecsomósodik. Napi kb. 10 perc szőrzetápolás elegendő ahhoz, hogy a szőrzet szép és egészséges maradjon. Fontos a körmök ápolása, vágása is, mert így elejét vehetjük egy csomó sérülésnek. A legtöbb újfoundlandi tavasszal és ősszel vedlik, de az őszi vedlés általában kevésbé intenzív mint a tavaszi.
Milyen sokáig élnek?
Az újfoundlandi egy viszonylag rövid életű fajta. Az átlagos életkor kb.: 8–10 év.
Az újfoundlandiak csupán fekete bernáthegyiek?
Nem, az újfoundlandi egy különálló fajta, bár sok ember veti össze őket a bernáthegyiekkel és a pireneusi hegyikutyákkal. Az újfoundlandi kicsit "kockább" fejjel, meredekebb stoppal és mélyebb mellkassal rendelkezik mint a pireneusi hegyikutya. A másik két kutyafajtának közösek az őseik, a pireneusi fejlett terelőösztönnel rendelkezik, míg a bernáthegyi inkább egy szárazföldi mentőkutya. Az újfoundlandi elsősorban vízimentő kutya és a temperamentuma is kissé lágyabb mint a másik két fajtáé.
Az újfoundlandi mint mentőkutya...
A vízben bajbajutott emberek kimentése az újfoundlandi legismertebb és legnagyobbra tartott képessége, amellyel egyetlen egy fajta sem veheti fel a versenyt. Ösztöneinek és adottságainak vízhatlan szőrzet, úszóhártyás lábujjak, erős testalkat és állóképesség köszönhetően ezt a feladatot tökéletesen képes ellátni és a történelem folyamán rengeteg embert mentettek meg a biztos vízbefúlástól.
A vízben bajba jutott emberek kimentésére két fő technikát alkalmaznak attól függően, hogy a fuldokló tudatánál van-e vagy sem. Az első esetben a kutya a fuldoklót hátulról közelíti meg majd a sekélyebb víz irányába úszva a bajba jutott mellé úszik, így lehetőséget adva az embernek, hogy a kutyába kapaszkodjon, ezután pedig erőteljes mozdulatokkal kivontatja a vízből. Az utóbbi esetben, amikor a bajba jutott már elvesztette eszméletét és csak ebben az esetben a kutya megragadja az ember karját a könyökénél és így kezd neki a vontatáshoz. Ez a speciális fogás alkalmas arra, hogy az ember feje a vontatás alatt kiemelkedjen a vízből és így megakadályozza a fulladást. előfordulhat, hogy a mentéshez két kutya érkezik, ilyenkor a két kutya két kart fog és így végzik a mentést.
Az újfoundlandi remek tulajdonságának köszönhetően a vitorlás kereskedelmi hajók korában bevett szokássá vált, hogy a fedélzeten legalább egy újfoundlandit tartottak, "aki" a legénység megbecsült tagja, kabalája volt. Ezek a kutyák számos emberéletet mentettek meg a háborgó vizeken, elsősorban akkor, amikor a hajó nem túl messze a parttól zátonyra futott. A feljegyzések szerint egy újfoundlandi képes volt egy kisebb csónakot a partra vontatni vagy a vízben lévő legénységnek jelezni, hogy merre van víz alatti földnyelv vagy zátony, amire a hajózók kiúszhattak.
Az újfoundlandik életmentő képességeit és eredményeit számos dokumentum igazolja. Az 1800-as évek Angliájában minden egyes tengerparti életmentő szolgálat csapatába két újfoundlandi tartozott. 1919-ben egy Tang nevű újfoundlandit tüntettek ki Angliában, mert segítségével sikerült megmenteni egy utasszállító hajó összes utasát. Ezek a cselekedetek a természetet és állatokat kedvelő művészeket is megihlette. Az újfoundlandi megjelenik Sir Edwin Landseer "Megmentve" c. 1856-os munkáján, de olyan igazán nagy festőket is megragadott a téma, mint Renoir-t, akinek egy 1878-as festménye ábrázolja az újfoundlandit.
Napjainkban is a világ számos helyén alkalmazzák és képzik a fajtát a különböző főleg vízi életmentő tevékenységekre. Ezen helyek egyike a Montana (USA) állambeli FEKETE MANCSOK elnevezésű szervezet, amely kifejezetten újfoundlandi kutyákat és vezetőket képez ki kutató és vízi, illetve szárazföldi mentőmunkára.
A csoportok kiképzési anyaga között szerepel légszimat munka elsajátítása, amely alkalmassá teszi a kutyát arra, hogy a nem látható, bajba jutott embert megtalálja. Ez a tréning arra alapoz, hogy az embereknek jellegzetes a szaguk amikor bajba jutottak vagy sérültek.
Szárazföldi kutatómunka: a vadonban, lakott helyektől távol bajba jutott emberek felderítése. A kutatandó terület nagysága a pár száz métertől egy-két hektárig terjedhet.
Vízi mentőmunka: A kutyákat kiképzik az emberek felkutatására és kimentésére a vízben, illetve a hajóról vagy csónakról történő mentőmunkára.
Lavinák kutatása: A lavina által eltemetett emberek felkutatása, kimentése, illetve holttestek vagy testrészek megkeresése.
Természeti és egyéb más jellegű katasztrófa helyszínek felkutatása, pl.: földrengés, földcsuszamlás, autó-, vonatbalesetek, stb...
