Suttogás meg nem született gyermekemhez…

Tán harmat cseppel jöttél,
egy izzó éjszakán,
Döntöttél, majd maradtál,
méhemnek falán,
Esélyt adtam vétlen,
az esélytelennek
Köszönhettem jöttöd,
örült véletlennek,
Tán angyali lélek vagy,
ki elbújni jött,
s nem tudta félni kell
beteg testem, törött…
Már lelkem is az,
elvesztelek csillagom
belőlem kitépnek,
De lelkemből?- Nem hagyom!

~~~

Mondd Istenem! 

Mondd? -  le rágja az idő a terheket vállamról?

Megtisztítja e éjszakáim rettegő álmoktól?
Feledem vajon az idő mély sebeit?
Arcomon megülő gondjaim jeleit,.
Mondd nekem te Minden ható földet ölelő!
Meddig lesz még lelkem gondtól reszkető?
Mennyit bír el egy asszony lelke?
Mikor napról napra nő annak terhe.
Már gondolni sem merem a nyugalmat !
Őrzöm még hitem, keresem a bizalmat,
Egyszer tán jobb lesz Uram
                             tán nem ér már több csapás.                        
Mondd kérlek nekem! -  ez nem önámítás.
Maró könnyeimmel meddig küszködök?
Tudom, múlik, semmi sem örök
Mondd hát Istenem! -  mondd el nekem halkan…
Mert minden veszteségbe tudd!- kicsit bele haltam!

 ~~~ 

Gyáva vagy!

Azt mondod szenvedsz?
Én azt mondom ez semmi!
Fájdalmas nyomorban embernek lenni
az mi igaz szenvedés a testnek
mikor elgyötört lélekkel lapátra tesznek.
Úgy érzed ez a vég?
Szólok hozzád elég!
Szavaim süket fülekre találnak, támasztod hátad
utat engedve hiszed’ megváltó halálnak.
Akkor sajnáld magad!
Megoldást ne is keress!
Ne merd mondani szeretted a világot,
és ártatlan gyermekeid,
kik elhagyott gondjaiddal maradnak itt
Nélküled!
Gyáva vagy!
Nézz ártatlan könnyes szemükbe rázd meg magad
akkor és lépj tovább
meglásd, akkor ismét tied a világ!

 ~~~

Mert melletted… 

Érezni itt vagy, ez kell nekem
nincs akkor kérdés, nem kell értelem.
Félresöpört gondok, lágy ölelő karok
érezni téged, hát ez mit akarok.
Űzni a nappal ért támadásokat
félretenni súlyos, torz elvárásokat
Szeretni önzetlen ,mert csak így lehet
űzni a lelket rágó ártó férgeket.
Melletted féltő burokban vagyok
mindent mi fáj hazafelé messze dobok
Csak szeress, szoríts magadhoz engem
melletted újra boldog lehettem.

~~~

Média 

Késnek éles fénye
Pengén nőnek vére
Lánynak ledér teste
Kuncsaftot kereste
Lelépett nyomozó
Halált okozó pofozó
Kinyílt koponyák
Lények vad pofák
Betététek tamponok
Pelenkák, fogsorok
Villám hírek tömege
Az ország ifja, örege
Bankok, nagy hitelek
Hazug torz ígéretek
Ragyogó a fürdő
Terrakotta, műkő
Ez kell nekünk este
Lelkünk fáradt teste
Így zuhan álomba
Ki-ki nyugalomban?

~~~

Kérdem…

Mond szeretni fogsz –e…
Ha az idő ráncot fon szemem köré
Apró barázdák ülnek szám fölé
Mond szeretni fogsz-e…
Ha majd emlék lesz a forró éjszaka
A csókok forrón elcsattant sora,
mond szeretni fogsz-e…
ha remegő karommal ölellek át
ébren töltve minden éjszakát….
Akarsz-e majd akkor is engem
Mikor szenvedőn sajgó testem
Kegyelemért kiált
Űzve még a halált
Kellek–e még akkor neked…
Mikor opálos tekintettel nézem kezed
Ahogy betakarja a nap fénye életünk
Mond szeretni fogsz-e…
Ha majd már nem leszünk….

~~~vissza~~~