Hajad
Hajad aranysátor,
csillag az égen, érett búzamező.
Gyönyörű ringató tisztaság.
A szemedben tulipánok nyílnak.
Szétbontom a szívemet, és
egy kis részt neked adok belőle.
De te is bennem vagy,
egymásban élünk,
mint a földben az esővíz!
A boldogság széthasadt,
hadd terítsem egyik felét rád,
másik felét magamra.
Édes vagy, mint a fehér cukor,
és lelked áttetsző, mint a fény.
Belőled táplálkozom.
Lassan, morzsáról-morzsára.
Ha rád gondolok, nem félek.
Tudom, a szépség létezik.
És gyengéd kezeivel befon.
Így vigyáz életemre, mely
a szakadék szélén lakik.
~~~
Szépség és tisztaság
Szépség és tisztaság
az a burok, amelyben születtem.
Most külön kellene élnem,
elkülönítve a világtól.
A boldogság és csoda
fátyla alatt
mindig hullák vannak.
Egymáson feküsznek mozdulatlanul.
Hallgatom a csendet.
Esőcseppek kopognak a koponyákon.
Esőcseppek vagy talán könnycseppek.
Egyedül vagyok teljesen.
Belül hordozom a sebet,
az éjszakát és a sötétséget.
A folyosók mindig börtönökre emlékeztetnek.
Pedig én nem akarok emlékezni.
Kagyló vagyok,
önmagamból építem föl önmagam csodáját, amely körbezár.
~~~
Az elveszett lány
Tükörcserepekből raktam
össze magam.
Lassan szedtem le a földet,
és bontottam ki szívem,
mely aludt a sötétség mélyén.
A ködből fokról-fokra
loptam vissza magam.
Lassan váltam láthatóvá ...
Friss még minden szó.
És csoda minden mozdulat.
Új íze van az ételeknek,
hamvasak és tiszták a reggelek.
De már erős tüdővel lélegzem.
És nem rémítenek börtönfalak!
~~~
Vallomás
Oly szép vagy,
mint a tiszta
ízű fehér,
lágy kenyér.
Ha megszólalsz:
friss hegyi patakok
csilingelnek hangodban.
A fény vagy nekem
és éltető kék ég.
Ha fázom meleg
takarót szősz körém
örömből és nevetésből.
Ha jön a tavasz
jácintokkal
díszíted otthonunkat.
Te tartod fenn
az életet.
Belőled fakadnak
a reggelek és az esték
beléd térnek vissza.
Általad lélegzem.
Gondolataid szavak a szádból.
Teérted harcolok.
Éjjel és nappal,
hogy élhess, jöhess-mehess
büszkén-boldogan.
Míg mosolyoddal
játszik a napfény.
~~~
Ben Hur
Mikor azon az estén
Ben Hur hazatért
a Golgotáról, még
esett az eső.
A világ megrepedt.
Az utcán vér és
a tehetetlen fájdalom
könnyfolyói hömpölyögtek.
Ben Hur átölelte szerelmét,
Esztert. Csak hallgatták
egymás szívverését
a kegyetlen csendben.
Majd a lépcsőn látták
lejönni szeretteiket
fiatalon, egészségesen.
Próbáltak élni újra,
mintha minden rendben volna,
és nem járkálnának
közöttük büszkén, szabadon
a gyilkosaik. Féltek
és hitték: Túlélhetik, ha
nem védekeznek.
Ez a rómaiakat
nem hatotta meg.
Felgyújtották a várost,
lerombolták a templomot,
mert a Föld nekik kellett.
Ben Hur már idős volt;
gyerekei a háborúba mentek.
A kövek felszakadtak,
a halottak szemei mind véresek
voltak, és mint oly sokan:
Ben Hur is ott lelte
halálát a romok alatt.
~~~
A tenger …
A tenger kék
a fényképeken.
Nem csillogó kék,
nem ragyogó kék,
egyszerűen csak kék.
Semmi sincs a sós vízből,
ahogy a számat csípte,
se a hullámokból, se
a nap erejéből.
A különleges fák se
látszanak a partról.
A Nap és a Hold a
városban nem kel
és nem nyugszik le.
A házak eltakarják
a csillagokat,
ahogy a múltat
is az azóta
sorjázó napok.
Egymásra rakott
szürke papírlapok.
~~~
Újsághír
A tudósok új bolygót fedeztek föl:
van ott szél, napfény, levegő,
és 0 meg 40 fok közt van a hő.
Nosza gondoltam örömest
odamegyek most rögvest!
Másképp állnak ott a csillagok,
ezért ott nincsenek háborúk.
Mindenki kedves kis házban él,
ott egy ember sem szegény ...
Meszelt fehér falakon piros
cserepes a tető.
Apa a verandán ül
anya bent a konyhában főz.
A srácok kint játszanak
a téren az iskola előtt:
fehér, fekete, sárga, zöld
gyerkőcök: mind boldog és erős.
Mindenki kap, aki kér,
a jövőtől senki se fél.
De sajna kedvem szegte,
hogy messze van,
milliárdnyi fényévekre.
Megöregednék és meghalnék,
mire oda megérkeznék.
Így maradtam itt ezen a bolygón,
pedig már egyre nehezebben bírom!