A tegnapot akarom!
....De hétfőn reggel ugyanúgy ágyazok
A lepedők, párnák, régóta nem azok
…a gondolatok
...Mellett kéne az az óra, de magamtól ébredek
Vánszorog a jelen, mellettem nélküled
…már nem lehet
...Gyorsabb az idő és lassabb a munka
A jelen a tegnapi terheket húzza
…újra és újra
...Keresem arcodon a kimondhatatlant
Magamra húzom ma is a paplant
…a tagadhatatlant
...”Tagadom"....
Kéne egy alkalom!
A tegnapot akarom!
~~~
Tükröm-tükrőm
Fakó tükröm ne mondj semmit!
A szavaid kimondatlanul is-merem
hallani?
Vallani kéne magam előtt magamnak a színt, mert
kék zöld a fejem, ahogy a falba verem, de hiába
Meg-int
az Anyám, már százszor századjára
Mintha tudnám, hogy egyszer nem elég
Egy- szer
kellenék, egy varázsos, hazudós, bűvös
Mitől a bűnös bűne bennem csak úgy el ég
Ha-a-karom
már nem elég erős,
és a fejem betörött, az arcom bőre meg elkopott, akkor
kel lesz
fakó tükröm! Semmit se szólj! Ne is hallgass!
Ne tűrjél és ne is vallass!
Mert egy szebb napon összetör öklöm!
~~~
A csöves
Egy kisfröccs az ára az értelemnek
Nevess, ha jól esik már nem zavar
Lehet: a holnapot nem élem meg
Fekhelyem illatos, puha avar
Az öreg hold hintázik felettem
Szebb jövőt hazudott egykor
A tegnapot borúsan felejtem
Ez szebb világ, ez egy szebb kor!
Kérdenéd miért nem könnyezem?
Mert látom a holnapot a borban
Kérően nyújtom a két kezem
Poharam a tiédhez koccan
Egy kisfröccs az ára a világnak
Te sem vagy sokkal több nálam
Köpnek, kik ma még imádnak
…Lépj hát be! Tiéd a váram!
~~~
Írnom kéne már egy jó verset…
Írnom kéne egy verset, a kisfiamnak, mert Ő a legfontosabb nekem
Meg egyet Édesanyámnak, hisz az életem, neki köszönhetem
Kéne egy a kedvesemnek, hiszen annyiszor küzdött már értem
…és egyet az apró szerencséknek, amiért a múltam megéltem
Írnom kéne egy verset a barátoknak, akik még mindig jönnek, ha kell
Meg egyet annak, akiben hittem, de éppen-csak haver
Kéne egy magamnak is, mert a pofámba vágnám az igazságot
…és szomorúan, találnék talán, a kupám mélyén vigaszságot
Írnom kéne tán Istennek is, hogy minden jót megköszönjek
Meg egyet az elhagyott lelkeknek, kik e-világból, inkább megszöktek
Kéne egy az őrületnek , ami olykor életet menthet
… és végül kéne egy kedves vers, magának… a Versnek!
~~~
Önpusztító
A kelet felé fordított ablakaimban
Marcona barna arcokat látok
Végtelen harcuk kegyetlen átok
A fegyvert tisztelik halottaikban
Ha nyugatra nézek színesek a képek
Vakítón hirdetik az új világot
És magukba rejtik azt a rémálmot
Az arc nélküli embertelen véget
És délen a mindenki bölcsője megég
A fekete fejekben halott a jövő
A vékony kezekben csekély az erő
Sokszor a fájó élethez sem elég
És északon látom hogy olvad a jég
Vártam a nyarat, de mos rettegek tőle
Mert gyilkos viharok születnek belőle
Amennyi jutott, az több mint elég
És itt állok én. Már megint középen
Elszaladhatnék , de merre menjek
Elveszett, megvett, megvetett embernek
Tán nincs is jövője e föld kerekén
Hát homályos ablakaim kulcsra zárom
Bántja a fény fáradt szemeim
A pohárra szorítom kérges kezeim
Lerombolom bomló szürke állományom
~~~
Megoldás
Valóban szomorú látni a valót'
Hát eltakarom két szemem
Agyamba zárom a maroknyi jót
S a jelent átvészelem
~~~vissza~~~