mikor félelem járkál
a vizeken
és tépett vitorlák
zokognak az
éjszakában
madarak sikolyától
reszket a hold

~~~

mikor lehunyják
szemük a mindenek
és elalszanak
a fák
a horizonton túl
csak a csend
marad

---

Őszi giccs

Már rég alszik a városok zaja,
halkuló imák simulnak az éjbe,
gyermeke álmát anyja betakarja,
és fák merengnek a messzeségbe.

Már rég alszik a korai madár,
csend - léptekben indul útjára a hold,
levél ring a szellő suttogó dalán,
csillag-áldását szórja az égbolt.

Már rég alszik a nappalok fénye,
fáradt könnyeket hullajt az őszi táj,
s a barackízű nyár után cserébe,
ezüsthajnalát festi a határ.

---

...a szívedbe rejtve...

Dalolnak az erdők, rétek,
kacagnak a házak,
harmat csillan fűszálakon,
szivárványra várnak.

Patak csobban, szellő suttog,
napsugár az égen,
kacsint már a fodros felhő,
szemed fény-tükrében.

Virágszirmon tündér táncol,
zümmög a méhecske,
kirándulni megy a világ
a szívedbe rejtve.

---

Reszket az éjszaka

ajveszékelnek
a fák
pengeélű levelükkel
hasítják a szelet

reszket az éjszaka
 
összezsugorodnak
a házak
az ajtók mögött
bolyongó lábnyomok
nyikorgó csendjében
falak hullajtják
monoton könnyeik
festmények torzult arca lebeg
a padló fölött
és a csótány rágta
sóhajokban pislogó
szekrények
elfelejtik
tölgyillatuk
 
reszket az éjszaka