Madárember

álomba sodró vándormadarak
repítenek fel-fel magasan

kalitkába-zártosztály
fehérre meszelt
falai közt élet-képek
kiköpött hányadéka

láthatatlan arcok
torz gondolatok
hideg
rideg
ideg
bomlott
áporodott
háborodott
bolond
gúny
vigyor
álomkór
látható harcok
amorfba fagyott halott

álmok közé szálló vadmadarak
repülök – látod?
madár vagyok fekete varjak ivadéka

---

Holnapután

Beborult esik
Esernyőm alatt állunk
Várunk
Kísérj el a sarokig
Még egy kicsit veled akarok
Maradj

Láttam tegnap
Elmentél előttem
Nem néztél rám
Féltél talán

Holnaputánra
Elmúlnak a napok
Még álmodnék
Rozsda szaga van a levegőnek
Gyárak kéményéből
Fűst csíkok
Vagy ez a krematórium
Halk zene szól
Orgonán játszik egy fiú

Nézd a bárányfelhők
Nem is süt most a nap
Csak a párás fojtó levegő
A tócsák mint hányadék
Egy részeg óriás járt erre

Túl sötét van
Vakon tapogatom
Merre lehetsz
Üres az ágyam
Végül is
Reggelre
Talán kisüt a nap

Nem szeretem ha süt a nap
Bántja a szemem a fény

---

Múlnak az évek

múlnak
az évek

ezernyi képek
cikáznak
agyamon át

hallom
a csendet
ahogyan pereg

s míg
villan a múló idő
lassul az erőm
szűkül a bölcsőm

végére ért már a nyár

amikor pedig
visszanézek

azok a régi képek
s azok a lepergett évek
mik tovaszálltak
megmutatják

s tudni fogom
mi volt a dolgom
miért ültettem fát

---

szó-forgácsok

pársor
rendezett szavakkal
megváltod a világot
s lám lőn
világ(ok)osság

*

csalókafény
mi a horizonton dereng
Te vagy aki felkapcsolja
az ezernyi fények lámpását

*
lélek(út)vesztő
belefojt a hold
sarlója kiélezett
tág pupillád mögé
hasít megvakítva
feltámadását
nappalodnak

*
betűhalmaz
olvasva értelmetlen
a tudás szikrája kialudt
fejedben

*
puha-moha-ágy
magasröptű álomba
ringat
peremén tündér
szunnyad sötéten

*
elhagytad rég
az anyai ölt
kietlen világod
gúnyos fintorral
nyelvet ölt

*
pár sor
összekuszált szavak
csak ennyid maradt

---

Elengedtelek

hasadt hajnal fázós fényében
rozsdamarta levelek szőnyege
teríti a park útjait
kőpadok között kúszik a köd
remegnek a bokrok
krizantémok sírnak - csendesen
elengedlek

[-]

álmaimba néha még
vissza-visszatérsz...
látom arcod
halvány alakod a ködben
hangod elfeledtem rég
nem szólsz már
nézel csöndben
feléd nyújtom kezem
nem fogod meg újra
elfordulva visszatérsz
a múltba...

régi képek
ezek maradtak belőled
elsárgult megfakult emlékek
elmúlt évek lenyomata mind
szeretlek
de már nem érzem a kínt

csendesen - elengedtelek

~~~vissza~~~