Hallgatásod

nekem már nincs visszaút.
mintha a kezdetektől öleltelek volna,
ölellek a végtelen végső idejéig.

velem voltál mindig. ha nem is tudtam
rólad, halhatatlan tengeremben hordoztalak.
az őssejtem vagy a világ végezetéig.

kihoztál belőlem mindent, ami voltam.
a pokolból kibányásztad ördögi árnyékom,
leloptad az égről angyali másomat.

veled vagyok egy. nélküled az egésznek
félbeszakadt fele. hallgatásod ítél
kárhozatra.

---

Madaram

kalitkám foglya vagy.
verdesel, hánykolódsz,
de kulcsom elveszett.
nem én zártalak be.
nincs bűbáj, mi e
rácsokat fogja.

---

Elmúlás

Kihűlök e hallgatásban.
A hangod, az arcod távoli összevisszaságban.
Emléked is elmerül a szürkeállományban.
Csak áll ez a csend, vérrög a koponyában.
A mindennapok ezernyi rezdülése rakódik
a várakozásra.
Haldokolsz szívkamrám zegzugában.

---

Csevegő

kedvesen társalgok
veled itt belül a
nevedet használom
ürügyül ne kelljen
olyan egyedül
éreznem magamat
itt legbelül
benned

---

Elmegyek

szomorú a szó: elmegyek.
annyi rőt fájdalom
üszkösödik arcomon,
nem vagyok más, csak
egy darab fa, mit ide-oda
löknek az istenek.
már meg sem gyulladok,
annyi könny áztatott.
lassan elporladsz
az emlékeimben.

~~~vissza~~~