 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
ESPERESI TEMPLOM A FÖLDVÁRBAN
A Borsodi Földváron X. századi magyar település nyomára bukkantak a régészek, melynek szakszerű feltárására 1987 és 1999 között került sor. A település tűzvész áldozata lett. A X. század végén a XI. század elején épült a település helyén a földvár.
A vár a tatárjárást követően veszti el jelentőségét.
A történeti Borsod megye egyike a Szent István által, az államalapítás során létrehozott megyéknek. Területe, határai napjainkig változatlan formában őrzik a XI. századi megyeszervezés emlékeit. E korai megyék élén egy-egy, a király által kinevezett és neki felelőséggel tartozó ispán állt. Szerepe a megye közigazgatásának, a bíráskodásnak, az adószedésnek az irányításában, valamint a katonai feladatok megszervezésében állt. Az ispánok székhelye, a királyi megyék központja a borsodihoz hasonló módon és elvek alapján épült várakban volt. Itt élt az ispán vezetése alatt álló katonaság, amelynek ellátására a várak szűkebb-tágabb környezetükben birtokot kaptak. E birtokok népei szolgáltatták az ispán és katonái számára az élelmet, fegyvert, ruhát stb. A megyében kezdetben természetben, majd pénzben szedett adó képezte a királyság jövedelmeinek legfontosabb részét, a vármegyei katonaság pedig a királyi haderő zömét alkotta.
Az államalapítás során épült várakról, az ispánsági központokról kevés írásos forrásunk van. Építési módjukat, és idejüket, berendezésüket az elmúlt három évtized régészeti kutatásaiból ismerjük.
A Borsodi Földvár igen gazdag eredményeket hozó ásatása 1987-1999 között folyt. A kutatás bebizonyította, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a vár nem egy őskori erődítmény felújításaként épült. A várfalakat jelentő sáncok a X. század végén, a XI. század elején, egy, a Bódva fölé magasodó természetes dombon készültek. Tekintet nélkül az építőanyagra, a várakat a latin Castrum szó jelölte.
A világi közigazgatási rendszerrel párhuzamosan épült ki Magyarországon az egyházszervezet is. A püspökök által vezetett egyházmegyék több esperességre oszlattak. Az esperességek általában egy világi megye területét foglalták magukba. Míg a püspökök a király által alapított püspöki székhelyen éltek, addig az esperesek központja az ispáni székhelyeken állt. Ilyen esperesi központnak tekinthető a Borsodi földvárban feltárt templom is. Az épület a korabeli templomok méretéhez képest igen nagy, 15 m hosszú, 8 m széles, patkó alakú szentélye 3,5 m átmérőjű. A 80 cm vastag alapfalakat mész-habarcsba öntött tört kőből készítették. Feltehető, hogy a felmenő falak magját is ilyen módon építették meg, amelyet kívül-belül faragott kövekkel burkoltak. Erre utalnak a várban több helyen is előkerült homokkőből készült kváderkövek.
Az esperesi templomon kívül állt egy másik templom is a korai megye székhelyén. Maradványait a mai borsodi református templom alatt sikerült feltárni. E templom körül nagy kiterjedésű temető helyezkedik el, amelynek legkorábbi sírjai a XI. század második feléből valók. Ekkor tehát már ennek a templomnak is állnia kellett. Az itt talált temető azt is bizonyítja, hogy a két templom között bizonyos „munka-megosztás” létezett. AZ esperesi templom a megye egyházi irányítását végző esperes székhelye volt, e másik templom papjai pedig az itt élők lelki gondozását végezték, esketett, kereszteltek, temettek.
A vár a tatárjárást követően veszti el jelentőségét.
A történeti Borsod megye egyike a Szent István által, az államalapítás során létrehozott megyéknek. Területe, határai napjainkig változatlan formában őrzik a XI. századi megyeszervezés emlékeit. E korai megyék élén egy-egy, a király által kinevezett és neki felelőséggel tartozó ispán állt. Szerepe a megye közigazgatásának, a bíráskodásnak, az adószedésnek az irányításában, valamint a katonai feladatok megszervezésében állt. Az ispánok székhelye, a királyi megyék központja a borsodihoz hasonló módon és elvek alapján épült várakban volt. Itt élt az ispán vezetése alatt álló katonaság, amelynek ellátására a várak szűkebb-tágabb környezetükben birtokot kaptak. E birtokok népei szolgáltatták az ispán és katonái számára az élelmet, fegyvert, ruhát stb. A megyében kezdetben természetben, majd pénzben szedett adó képezte a királyság jövedelmeinek legfontosabb részét, a vármegyei katonaság pedig a királyi haderő zömét alkotta.
Az államalapítás során épült várakról, az ispánsági központokról kevés írásos forrásunk van. Építési módjukat, és idejüket, berendezésüket az elmúlt három évtized régészeti kutatásaiból ismerjük.
A Borsodi Földvár igen gazdag eredményeket hozó ásatása 1987-1999 között folyt. A kutatás bebizonyította, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben a vár nem egy őskori erődítmény felújításaként épült. A várfalakat jelentő sáncok a X. század végén, a XI. század elején, egy, a Bódva fölé magasodó természetes dombon készültek. Tekintet nélkül az építőanyagra, a várakat a latin Castrum szó jelölte.
A világi közigazgatási rendszerrel párhuzamosan épült ki Magyarországon az egyházszervezet is. A püspökök által vezetett egyházmegyék több esperességre oszlattak. Az esperességek általában egy világi megye területét foglalták magukba. Míg a püspökök a király által alapított püspöki székhelyen éltek, addig az esperesek központja az ispáni székhelyeken állt. Ilyen esperesi központnak tekinthető a Borsodi földvárban feltárt templom is. Az épület a korabeli templomok méretéhez képest igen nagy, 15 m hosszú, 8 m széles, patkó alakú szentélye 3,5 m átmérőjű. A 80 cm vastag alapfalakat mész-habarcsba öntött tört kőből készítették. Feltehető, hogy a felmenő falak magját is ilyen módon építették meg, amelyet kívül-belül faragott kövekkel burkoltak. Erre utalnak a várban több helyen is előkerült homokkőből készült kváderkövek.
Az esperesi templomon kívül állt egy másik templom is a korai megye székhelyén. Maradványait a mai borsodi református templom alatt sikerült feltárni. E templom körül nagy kiterjedésű temető helyezkedik el, amelynek legkorábbi sírjai a XI. század második feléből valók. Ekkor tehát már ennek a templomnak is állnia kellett. Az itt talált temető azt is bizonyítja, hogy a két templom között bizonyos „munka-megosztás” létezett. AZ esperesi templom a megye egyházi irányítását végző esperes székhelye volt, e másik templom papjai pedig az itt élők lelki gondozását végezték, esketett, kereszteltek, temettek.