Hasonlóan optimistán nyilatkozott a Hello Kanada másik bloggere, Mariann is, aki 2005-ben három év távkapcsolat után utazott ki kanadai párjához. "A költözés gondolata mindaddig rendkívül izgalmasnak hatott, amíg a szponzorálási folyamatnak vége nem lett és 2006-ban valósággá vált a mese: költözni "kell". Féltem is egy kicsit, de leginkább a sok papírmunkát utáltam. Szerencsére a férjem sokat segített a hivatalos dolgok elintézésében, illetve a mindennapi élet kérdéseiben" - emlékezett vissza Mariann, akinek egyedüli problémát csak a francia nyelv okoz. Elmondása szerint már három éve tanulja, de még mindig csak bájosan mosolyog, ha valaki ezen a nyelven szólítja meg. (Francia nyelvtudás egyébként csak Quebec tartományban szükséges, Kanada bármely más részén meg lehet élni nélküle.) Szerencsére a munkahelyén kizárólag angolul beszélnek, így a kommunikációval különösebben nincsen gondja, már ha nem számítjuk ide a kisebb-nagyobb kulturális különbségeket. "A kanadaiak egyrészt nagyon tartózkodóak, nehezen barátkoznak, ellenben meglepően segítőkészek és nyíltak, ha felületes ismeretségről van szó. Itt is érzékelhető a francia-angol ellentét, a franciák könnyebben ismerkednek, míg az angolokat hosszú "barátság" után is nehéz kiismerni. Néhány elvadult nacionalistát leszámítva viszont úgy gondolják, hogy a bevándorlók jót tesznek az országnak, szükség van rájuk, a munkájukra, ott vannak/vagyunk a mindennapokban, mindenkinek van barátja, ismerőse vagy munkatársa, aki nem az országban született. Ugyanakkor nagyon naivak, és eszükbe sem jut, hány diplomás bevándorló kényszerül tudásszintje, illetve képességei alatti munkát végezni" - mutatott rá Mariann. A tartomány egy félszigeten fekszik, melyhez egy nagyobb sziget is kapcsolódik. Sok embert vonz gyönyörű természeti adottságai, csipkézett tengerpartja, dús termőföldjei, almaültetvényei és Cape Breton-sziget csodálatos hegyes-völgyes tája. Turisztikai szempontból Nova Scotia az Atlanti tartományok legfejlettebbike. A tartomány hivatalos neve latin, mivel a tartomány megalapításáról szóló királyi okirat latinul íródott. Lakóit szokták „bluenose”-nak (kékorrú) hívni, mivel meg vannak győződve, hogy övék Amerika legrégebbi, legcivilizáltabb, legromantikusabb és egyben leggyakorlatiasabb kulturája. Cape Bretonnak és Nova Scotiának 55,5 ezer négyzetkilométer a területe, 900 ezren lakják, fővárosa Halifax. A tartományt egy keskeny földsáv, C-földszoros köti össze a szárazfölddel, egyébként tenger övezi. A sziget erdős hegyei az észak-amerikai Appalache-hegyvonulat legkeletibb része. A déli part főként dombos, belső területein 3000-nél is több tó található. Északi oldalán Fundy-öböl övezi, ahol a dagály időnként 16 m magara is emelkedik a nevezet. Nova Scotiának két nemzeti parkja van. Az európaiak érkezése előtt a indiánok éltek itt több ezer évig. Az első európai John Cabot 1497-ben kötött ki Cape Breton-on és azt Anglia birtokának kiáltotta ki. A tartomány első telepesei viszont Franciaországból érkeztek. 1605-ben a mai Port Royal közelében jött létre az első maradandó európai telep. Ez a terület is az akkori Akádiához (Acadia) tartozott, amely a miknak szóból, melynek jelentése „békés föld”.

Kanada világörökségi helyszínei
Khnna Nemzeti Park	1978
Quebec történelmi negyede	1985
Wood Buffalo Nemzeti Park	1981
Sgang Gwaay	1983