Nevezetességek

Bár Kanada a második legnagyobb állam a világon, mégsem mondhatjuk el, hogy területe egyenes arányosságban állna a rajta élő lakosság számával. Sőt hazánk tízmilliós lakossága alig törpül el Kanada 32 milliót épphogy meghaladó népessége mögött, csak éppen a harmada... Ráadásul a kanadai városok java része a déli határ mentén, főleg a Nagy Tavak melletti területeken virul, így aztán ha valaki magányos kirándulást tervez a Sziklás-hegységben, és kificamítja a bokáját, nem fog egykönnyen egy nagyvárosi ambulancia központot találni. Közben viszont felfedezheti Kanada valamelyik nemzeti parkjának rejtett kincseit, parkokból itt aztán akad bőven. Az már az utazón múlik, hogy a majd 130 történeti nemzeti park és a 32 nemzeti park közül melyikben kíván túrázni. Az elit köreiből Kanada földjére érkező, szűztalpú túrabakancsokkal rendelkező, nyakkendős hobbyturistáknak azt a 12 parkot ajánljuk figyelmébe, amelyeket az UNESCO a világörökség részének nyilvánított. (A parkőrök hangsúlyozottan kérik az idelátogató milliomos turistákat, hogy kubai szivarjaikat lehetőleg hagyják los angelesi villájuk dolgozószobájában). A kevésbé nomád körülmények között szórakozni vágyókat mindig tárt zuhatagokkal várja az ország fő és első számú nevezetessége a Niagara vízesés. Ha már kellőképpen összefröcskölt minket a vízesésből felbuzduló vízpermet, akkor elugorhatunk megszárítkozni a közeli Torontóba, hogy megpillantva a város fényeit leessen az állunk, mit is jelent valójában a kifejezés: világváros.
Torontóból szédelegve lehet csak továbbállni. Monumentális méretei, tisztasága, az ottlakók kiegyensúlyozottsága, kedvessége és közlekedési morálja megbabonázza a Budapesten edződött turistákat. Amint átutazunk Vancouverbe, meglepődve tapasztaljuk, hogy milyen bámulatos tud lenni Kanada, egy félkontinensnyi ország óceánra nyíló kapuja. Egy kikötőváros tele modern pezsgéssel és a viktoriánus házak nyújtotta konzervatív biztonságérzettel. Ha kedvünk tartja, még beugorhatunk egy izgalmasak ígérkező bálnamegfigyelésre is, vagy ha fanatikus X-akták rajongóval utazunk, felkereshetjük az itt forgatott sorozat egy-egy helyszínét is. Mindenesetre egy biztos: Kanada harmadik legnagyobb városa hídjaival, káprázatos partszakaszaival, szikrázó kikötőivel és vadítóan zöld parkjaival és izzó belvárosával minden utazó számára tartogat érdekességet.

Új Skócia legfontosabb gazdasági ágazata a halászat, mely Kanadában itt a legjelentősebb. Legfontosabb halászati „termékek” a tőkehal, a hering, a homár, a makréla és a fésűkagyló. Pictou az egyik legnagyobb homárbegyűjtő, Digby a fésűkagylóról nevezetes. A „zsákmány” legnagyobb részét exportálják. Fontos ipari ágazat a faipar, számos papírgyár is működik itt. Jelentősek még az acélművek is. Nem olyan régen komoly olajlelőhelyet fedeztek fel a Sable-sziget mellett, ott, ahol a homokpadot/homoktorlódást az „Atlanti óceán temetője” néven ismerték. Nova Scotiában jelentős európai tőkebefektetésű ipari üzemet hoztak létre, például a Volvo és a Michelin üzemeit. Sikeresek a tejgazdaságok és az almatermesztés, az Annapolis-völgyben, és lábas állatot is szép számmal tartanak annak ellenére, hogy a tartomány pusztán 8%-a termőföld. Azonban a tartomány második legfőbb bevételi forrása a turizmus.

Az elkövetkező éveket a franciák és a britek közötti konfliktusok és háborúk  jellemezték, melynek az 1713-as utrechti szerződés vetett véget. A szerződés Új-Skóciát, Új-Brunswicket és a Prince Edward-szigetet Nagy-Britanniának ítélte, Cape Breton viszont 1860-ig francia érdekeltségű maradt. A franciák azonban a briteknek ítélt területeken is megpróbálták megőrizni kultúrájukat, így a britek, kétségbe vonva a brit koronához való francia hűséget, 1755-ben végleg kiűzték a franciákat a brit felügyelet alatt álló tartományokból. A menekülők, akik akádiaiaknak nevezték magukat főleg Québec területére és Cape Breton-szigetre menekültek (no meg Louisianába, az Egyesült Államokba). Helyükre később az amerikai függetlenségi háború idején, a koronához hű lojalisták érkeztek, később németek is jöttek Európából, majd az elűzött akádiaiak nagy része is visszaszivárogott.1763-ban, a párizsi szerződés értelmében egész Kelet-Kanada brit fennhatóság alá került. 1769-ben a Prince Edward-sziget, majd 1784-ben Új-Brunswick vált külön Új-Skóciától, majd 1820-ban Cape Breton egyesült azzal, így alakult ki a mai tartomány. Az 1812-es háborúban Nova Scotia az egyik legfontosabb brit támaszpont volt. Az 1800-as években a skóciai Highland-ről (Felföld) érkeztek a bevándorlók, 30 év alatt több mint ötvenezren telepedtek le Cape Beretonban és a félsziget északi részén. Ennek köszönhetően őrzik a tartományban a skóciai felföldi hagyományokat, táncokat, öltözékeket, hangszereket – elsősorban a skót dudát – és a skót kelta (gael) nyelvüket. Egyesek szerint az itt élő skótoknak több klánjuk van és többen is beszélik a gael nyelvet Nova Scotiában, mint az anyaországban. Az 1867-es British North America Act (Brit észak-amerikai törvény) egyesítette Új-Brunswickot, Új-Skóciát, Québecet, Ontáriót és így létre jött az új állam, a Kanadai Domínium. Torontóból szédelegve lehet csak továbbállni. Monumentális méretei, tisztasága, az ottlakók kiegyensúlyozottsága, kedvessége és közlekedési morálja megbabonázza a Budapesten edződött turistákat. Amint átutazunk Vancouverbe, meglepődve tapasztaljuk, hogy milyen bámulatos tud lenni Kanada, egy félkontinensnyi ország óceánra nyíló kapuja. Egy kikötőváros tele modern pezsgéssel és a viktoriánus házak nyújtotta konzervatív biztonságérzettel. Ha kedvünk tartja, még beugorhatunk egy izgalmasak ígérkező bálnamegfigyelésre is, vagy ha fanatikus X-akták rajongóval utazunk, felkereshetjük az itt forgatott sorozat egy-egy helyszínét is. Mindenesetre egy biztos: Kanada harmadik legnagyobb városa hídjaival, káprázatos partszakaszaival, szikrázó kikötőivel és vadítóan zöld parkjaival és izzó belvárosával minden utazó számára tartogat érdekességet.