Mese
Írta: Satterhand - Dátum: 2012. May 29. 09:21:24
Egyszer egy ember – neve legyen Ede –, elkeseredve felment egy hegyre. Ej, mert gyermeke s neje nem ehetett eleget. Keservesen menetelt, menetelt felfele. Egyszerre egy lepke rebbent fel mellette. Egy kecske kergette, de nem lebbenhetett el, mert lepke gyermeke lent rekedt. Ej, Ede ezen helyzetben nem tehetett egyebet, mert lepkegyermeket megkedvelte.
- Kecske hess! - elkergette, mely mekegve elszelelt.
Lepke remegve, gyermeket meglelve felrebbent vele.
- Te ember, egyet tehetek neked. Ez egy fejsze. Tedd el, ez egyszer kellhet neked.
Ede ment, ment elkeseredve. Egyszerre egy medve termett mellette. Hej, de rettenetesen remegett, reszketett. De! Ezen fejsze megmentette.
Lepke, kecske, fejsze, medve. Nem kell mennem egyre-egyre! Helyette tennem kell! Megmenthetem gyermekemet, nejemet, ehessenek eleget.