Sajnos a hétvégén nem tudtam elkísérni csapatunkat Gyöngyöshalászra. Viszont – nem egyedül egriként – kilátogattam az Egerszalók-Gyöngyös mérkőzésre. Bár az első félidő hajrájában jött „hazai” gól sokunkat bizakodással töltött el, a második félidőben hamar be kellett látni, hogy „a Gyöngyös érvényt szerez az igazságnak”. Már az első félidőben is lehetett látni, melyik a jobb csapat, és ezt a második játékrészben számszerűsítette is a bajnok esélyes… Sajnáltam is magunkat, a csapatot, a szurkolókat, hiszen sokan ebben a meccsben bíztak, már csak azért is, mert nem sok lehetőség van az előzésre. E körben a sajátos hangulatot árasztott az egerese.com oldalon a Gyöngyöshalász-Eger meccs kapcsán megjelent írás, amellyel teljesen azonosulni tudok. Érdekes, amikor az utolsó fordulókban ennyire kiélezett a harc és figyelni kell egy, vagy több másik mérkőzésre is. Helyzetünk korántsem rózsás. Ráadásul többen – magam is hajlok rá, hogy ezt mondjam – nem hisznek abban, hogy az ezer sebből vérző, nem feltétlenül egri-barátként elkönyvelt Felsőtárkány csodát tenne az utolsó fordulóban. No de mind a csapatnak, mind pedig a szurkolóknak azt hiszem bízni kell addig, míg az utolsó mérkőzést le nem fújja a játékvezető. Kicsit tartok tőle, hogy az egyébként nem könnyű hevesi mérkőzésre marad-e még hit, akarat. Nagyon remélem, hogy igen! A csapatnak és az edzőnek sem könnyű a feladat, de bízom bennük. Én minden esetre kint leszek és szurkolok a sikerért. Elsősorban persze azért, hogy a kitűzött célt elérje a csapat, másodsorban azonban a becsületért. Azt gondolom ugyanis, hogy a csapat minden tőle telhetőt megtett eddig, még ha voltak is fájó eredmények közben. Nem szabad egy „lagymatag”, hit nélküli meccsel befejezni a bajnokságot, nem szabad az eddig felépített képet lerombolni! És ha meg lesz a győzelem, hátha megkoronázza azt egy kisebb csoda, egy tárkányi pontszerzés. Biztos, hogy amennyiben nem sikerül, nem lesz könnyebb a jövő évad sem, hiszen a bajnok sem biztos, hogy feljebb lép, és sajnos a Hatvan is a megyei bajnokságba kényszerült. De ezzel az utolsó meccsen nem szabad foglalkozni. Csak egy célnak kell a szemek előtt lebegni: becsülettel, egy szép győzelemmel búcsúzni a bajnoki évadtól, a kilátogató szurkolóktól! Sok mindent emellett nem tudunk tenni, csak bízni. Én egy kicsivel többet is megpróbálok. A tárkányi csapatnak egy liter jóféle pálinkát ígérek, győzelmük esetére. Biztosan nem ez jelenti majd a plusz motivációt számukra, de nekem ennyit megér. Hajrá Eger és Hajrá Tárkány!