-Admin: Megtennéd, hogy néhány mondatban értékeled az eltelt fél évet, illetve röviden vázolnád, hogy mit vársz a jövőtől?

-Harmati Péter: Természetesen szívesen eleget teszek minden hasonló megkeresésnek, így ennek is. Ugyanakkor óvatos is vagyok a nyilatkozatokkal, mert ha terveket osztok meg, azzal vádolnak, hogy álmodozok, ellenben ha nem fogalmazok meg célokat, azt kapom, hogy mindig csak morgok, soha nem tudok jót mondani.

-Admin: Azért próbáljuk meg, az olvasók kíváncsiak a véleményedre, hisz az eltelt fél év igen sűrű volt, sok minden történt. Milyen volt mindez a te szemszögedből?

-Harmati Péter: Most is azzal kezdem, hogy nem könnyű. Néhány napja például nekem estek a Klink Zoli csapatához tartozó videosok, holott nem is beszéltem róluk. Mindössze azt mondtam, hogy Zolinál volt kommunikációs hiba, mert bizonyos dolgokat meg kellett volna beszélnie velem, mielőtt lép. Ez róla szólt, nem az egri fociról. Ha őszintén lenyilatkozom, hogy nem szakmai okok miatt kellett elmennie, akkor nem hiszik el, hogy őszinte voltam, inkább véleményt formálnak úgy, hogy nem ismerik az én verziómat, csak a Zoliét. Én mindig csak a tényekre, s a személyes tapasztalataimra támaszkodok.

-Admin: Mire gondolsz itt elsősorban?

-Harmati Péter: Elmondtam előre, mennyi pénz van, milyen összegekkel lehet számolni, mennyi játékost lehet igazolni. Mondták, hogy már könnyű, mert itt van Vaskó. De hát pont Zoli nem akarta őt, s pont ő igazolt 24-25 játékost a 20 ellenére, nem én. Ő ígért dolgokat, nem én. Ő hozott számlákat, amiről nem volt szó nem én. De mindegy azt gondolom nagyon nehéz ősz volt. Tudom, magamnak köszönhetem – mondhatják. Rendben, nem álmodom nagyot, de célnak lennie kell.

-Admin: És mit gondolsz a csapatról, és az azt a körülvevő közegről?

-Harmati Péter: Sokan szidták a csapatot, hogy nem tud focizni, s ugyanazt dicsérték például a fehérvár elleni kupameccsen. Sokszor partiban voltunk a „nagyokkal”. Akkor kérdem én, rossz csapat ez? Igaz, az eredmények nem úgy jöttek, ahogy mindenki szerette volna, de biztos, hogy a játékos tudása kevés, vagy mentális probléma van, hisz ha tud jól játszani, akkor a képessége megvan. Ha pedig mentális gond van, az a menedzser hibája? Persze amennyiben nincs pénz, az az övé. Ezért mondtam szívesen átadom a karmesteri pálcát. De kinek? Kétség kívül vannak pozitív dolgok, de képtelen vagyok megemészteni azt a foci közeget, ahol még több pénz kellene ilyen szintre. Legyen 2 hónap pihenő télen, de juttatások is legyenek, hogy kiégnek az edzők és játékosok, hogy azt mondják, sok az edzésszám, stb.-stb. Ebben például egyetértettem Klink Zolival. Őszintén, mit mondjon az, aki havat lapátol napi 8 órában, heti 5 nap, vagy aki mosogatóként, takarítóként, vagy éppen gyárban dolgozik? A futball közegről meg azt látják, hogy kávézgatnak, utazgatnak az abban résztvevők. Ne értsenek félre, de mindenki tartja a markát, s elmondja, hogy mennyit tesz a fociért. Önzetlenül, támogató szándékkal ki lép fel? Sajnos egyedüli vagyok az egri rendszerben, aki nem pénzt kap, hanem ad, s természetesen a szurkolók.

-Admin: Apropó szurkolók, milyen a kapcsolatod velük?

-Harmati Péter: Megkaptam azt is, hogy kommunikálni kell a szurkolók felé. Én mindig, mindenki számára elérhető vagyok, szurkolói ankétot tartunk, az öregriek szurkolói csoport üléseire is elmegyek, tehát lehet kérdezni. Mindig őszintén elmondok mindent, szerintem többet is, mint máshol. Mégis azt mondják, hogy nem kommunikálunk. Nem gondolom, hogy gond lenne ezen a téren.

-Admin: Végezetül mondanál pár szót a jövőről is?

-Harmati Péter: Ha lehet, ezt hagyjuk inkább egy újabb beszélgetésre. Annyit azonban elmondhatok, hogy két - három játékossal szeretnénk megerősíteni a középpályát és a csatársort, valamint ha Vaskó nem marad akkor a védelmet is. (Vaskónál sem pénzkérdés van a háttérben, hanem Ő szeretne közelebb lenni a családjához) Viszont, ha az önkormányzat nem áll a foci mellé mehetünk a levesbe. S nem azért, mert nem tudjuk megoldani, hanem mert akkor nincs értelme. 

-Admin: Köszönöm. És keresünk majd a tervek kapcsán. Hajrá ESE!

-Harmati Péter: Én is köszönöm. Hajrá!