Szeretném leszögezni, hogy jobbító szándékkal írom le, amit gondolok. Ha nem tetszik az adminnak sípolja ki, vagy ha nem rakja ki az sem bánom! A legfeltűnőbb, hogy ez a nihil már szinte senkit sem érdekel. Az első mérkőzésekre még csak csak kimegy vagy 100 ember „és itt ki kell hangsúlyoznom, hogy Heves Vármegye székhelyéről van szó és nem Mikófalváról”, de látva a semmit ez a nézőszám minden félévben egyre csökken. Az idei bajnokság első mérkőzésén Füzesabonyban többen voltunk, mint az utolsó hazai mérkőzésen. Másokkal ellentétben én ezt inkább nevezném csökkenésnek, mint növekedésnek. Sajnos minden évben ez van, pontosabban minden félévben. Igazolunk és elzavarunk pár játékost, és hangzatos jövőképet olvasunk mindenhol. Már több éve minden félévben palira vesznek minket. Ezzel el is mondtam mindent erről az őszről. Nem kell itt szépíteni semmit, erre senki sem vevő, még ha ingyen van, akkor sem. Befejeződött ez az idény és mit lehet hallani? Azt, amit mindig. Igazolunk pár játékost aztán egy jó felkészüléssel a hibákat kijavítva irány a BL! Erre az a pár tíz ember kimegy a mérkőzésre és semmi! Még egyszer. Minden félévben, bárki is volt az edző, mindig ez volt a nóta. Majd igazolunk és egy jó felkészüléssel rendbe rakunk mindent. Ezt csak azért ismételgetem, mert nagyon felhúztam magam Simon utolsó bajnoki mérkőzés utáni nyilatkozatán, a jó felkészülésről. Ezt a csapatot is ő készítette fel és más kluboknál a jó szokás szerint egyre jobban belerázódnak a srácok a játékba, ez nálunk pont fordítva történt. És most újra a felkészülésben bízunk. Mielőtt bárki megkövezne, ez nem Simon Antiról szól, mert ez volt mindenki másnál is. Ezért untuk meg az egészet mi szurkolók és lassan a szülők is! Az a nagy helyzet, hogy nem tudnak, vagy inkább nem akarnak idehozni normális játékosokat, mert ez kérem szépen senkinek sem érdeke, csak a szurkolónak. Ő meg le van ejtve. Ha véletlen mégis valami oknál fogva idejön egy olyan játékos, aki legalább egy bedobást el tud végezni, azt máris tovább adják. Ne legyen senkinek sem illúziója, a Milán gyereket sem fogjuk sokáig látni. Egy szónak is száz a vége ez egy nézhetetlen nagy nulla, hátul passzolgatós, semmi kombinatív játékot sem hozó posvány. Akik nem adják fel azok szinte mind csak a szokás kedvéért, barátokkal való találkozásokért, beszélgetésekért és egy sört meginni mennek ki. Nehéz kimondani, de ez a csapat a szülőkön kívül nem érdekel senkit. A szülőt is csak a saját gyereke és magasról tesz arra, hogy nem lát játékot! Na, de márciusban ismét kimegyünk vagy százan, mert majd a kezdés előtt minden tele lesz azzal, hogy jól igazoltunk, jól sikerült a felkészülés, minden adott volt, és a edzőmeccseken is látszik a javulás. Kicsit még az újak miatt össze kell szokni, de hamarosan kisújból törünk ketté mindenkit. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez az NBIII egyre gyengébb! Így sajnos előre lépésről biztosan nem beszélhetünk évek óta. Aztán várjuk a nyarat hátha…….