A lelkes drukkerek nótákat írnak, tapsolnak, dobolnak, hogy minden áron győzelemre segítsék a megyeszékhelyi labdarúgó csapatot. Hangulatjelentés a szurkolói szektorból.

Állé, állé! – csendülnek fel a szurkolói dallamok már a mérkőzés kezdete előtt egy órával, ugyanis minden esetben egy, a pályához közeli vendéglátóhelyen gyülekeznek az Agria Ultras tagjai. Felspannolják magukat az ütközetre és szándékosan feltűnést keltve vonulnak a lelátóra. A kezdőrúgásra minden készen áll: egy vezér, egy dobos, a szokásos alakzat, karok a magasban és a változó számú fanatikusok rázendítenek úgy, ahogy a torkukon kifér.

Összetéveszthetetlen a szektor: feliratok, dobszó, lengő zászlók, hangos lelátó és olykor piros-kék füstbomba jellemzi a Szentmarjay Stadion kapu mögötti karéját. Itt tanyáznak az ultrák, akik a futballisták minden támadó és védekező megmozdulását tapssal jutalmazzák. A nagyjából 30 főt számláló törzsgárda nem csak a játékosokat serkenti, hanem olykor a nézőket is a „Mindenki tapsoljon” szavakkal vagy felelgetős kiáltássorozattal.

A kapott gól sem szegi a kedvüket, kitartanak: „Harcoljatok értünk” és „Gyerünk gyerekek, egy város veletek” skandálással ösztönzik kedvenceiket jobb játékra. Dermedt figyelemmel kísérik a játékot és kitör az ováció. „Ki nem ugrál nem is egri” – hangoztatják gólöröm közben a fiatalok. Az egyenlítő találatot magukénak érzik a drukkerek. A hangulatot tetézi, amikor megszerzik az egriek a vezetést.

Olykor a bíró, a partjelző és az ellenfél haragítja magára az ultrákat. Minden, kedvenceik ellen irányuló szabálytalanságot és sérelmet verbális megtorlás követ. Bár az NB II. Keleti csoportban mindössze maroknyi klub rendelkezik hasonló táborral, egy biztos: nem szívelik egymást a csoportok, ennek pedig akár szemtől szembe is hangot adnak.

Amíg a meccs nem ér véget, nincs csend a tribünön. A karmester számol: „Három, kettő, egy, Eger!” Ezt megismétlik néhányszor, amivel mindig jelzik a játékosoknak, hogy nem csak értük, hanem a városért is küzdenek. A szurkolás alappillére, hogy részt vegyenek a hazai mérkőzéseken, de olykor idegenbeli szereplésre is elkísérik a csapatot. A lefújást követően hálásak a labdarúgók: meghajolnak és pacsizást követően tapssal köszönik meg az ultrák kitartását.

Forrás: Heol.hu