A Nemzeti Sport szerdai számában egész oldalas cikkben foglalkozott az egri foci jelenlegi helyzetével. Részletek a hajtás után.

Kilenc meccs, kilenc győzelem, hárompontos - a több győzelem miatt igazából négypontos - előny: íme, az egri futballcsapat utóbbi két hónapjának produktuma. Az elmúlt 25 évben sohasem volt ilyen közel az NB I, mint most, ugyanakkor a negyedszázados sínylődés következménye, hogy nincs szurkolói tömegbázis a csapat mögött.
„És éppen most nem játszhatok, amikor gyakorlatilag minden eldőlhet!” - mérgelődött Farkas Ádám, az NB II Keleti csoportjában éllovas Eger középpályása, aki öt sárga lapja miatt hagyja ki a Szeged elleni, a hétvégén rendezendő meccset.
Pedig ha az egriek győznek, legrosszabb esetben is megtartják három-, illetve négypontos előnyüket a Békéscsabával és a Szolnokkal szemben, ami két fordulóval a zárás előtt már igen tekintélyesnek mondható. Farkas Ádám keserűsége érthető: az eltiltást eredményező sárgát a múlt héten úgy kapta, hogy tizenöt méterre állt a játékostársa által elkövetett szabálytalanságtól, ám amikor az előnyszabályt alkalmazó bíró fél perccel később a vétkes egrit kereste, egy nézői bekiabálásra („A tízes volt az!”) hallgatva végül a nagy szemeket meresztő középpályásnak adta a figyelmeztetést – és akkor már a reklamálás sem segített.
Persze a hét és fél gólos futballista (saját maga szerint hetet vállalt, a központi adatbank még egyet megszavazott neki – igaz, a nyilvántartás szerint huszonhét forduló alatt huszonnyolcszor volt kezdő...) nélkül is az Eger az esélyese a mérkőzésnek, és a két hónapja tartó remek sorozat folytatásával tényleg karnyújtásnyira kerülhet az élvonal.
„Ahhoz képest, hogy az ősz végén semmi esélyünk sem volt az NB I-re, most nem állunk olyan rosszul - folytatta már mosolyogva Farkas Ádám. - Szerencsére hoztuk a ki-ki meccseket, márpedig nekünk minden héten ki-ki meccsünk van. Kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, legtöbbször csak egy góllal nyerünk, de nyerünk. A győzelmi sorozat elején még többször begörcsöltünk a pályán, nem ment jól a játék, de legutóbb Vecsésen már kidolgoztunk öt-hat ziccert – a vége mondjuk nem éppen gólzáporos egy nulla lett.”
Kilenc győzelmét az Eger 16-3-as gólkülönbséggel szerezte meg, ami átlagos támadójátékot és szenzációs védőmunkát feltételez. Az éllovassá válás persze nem valósulhatott volna meg a Békéscsaba és a Szolnok jelentős segítsége nélkül: a két rivális ugyanis elkezdett hátrafelé igyekezni a tabellán, a tavszi szezonban a lilák tizenegy, a tavaly még NB I-es szolnokiak tizenöt ponttal vannak lemaradva az Egertől – lehet, hogy arrafelé hirtelen az NB II-nek lett igazi rangja? Farkas Ádám nem osztja ezt a nézetet.
„Az ősszel a Szolnoknak jött ki a lépés, most nekünk. Biztosan nem szándékos a visszaesés, bár azt nem tudom, hogy az anyagi háttér milyen a riválisoknál.„
Merthogy Egerben Jámbor János tulajdonosnak (valójában szponzor – efcadmin) és a stábjának köszönhetően az egyik legjobb. A vezetőség nagyon óvatosan bánik a „bajnok cím, feljutás, élvonal” szavakkal, ám nem titok, hogy az osztályváltás idei elérése extra adag önbecsülést jelentene – mind erkölcsileg, mind a bankszámlákon.
„Viszont semmilyen teher nincs rajtunk – nyomatékosított a futballista. - A vezetők mindenben mellettünk állnak, de még most nem várják el az NB I-et. Mi azonban már elvárjuk saját magunktól.”
Labdarúgó és klubvezető persze egyaránt a nyer-nyer kapcsolatra törekszik.
„Ha végül a harmadik helyen végzünk, nagyon büszkék leszünk a csapatra, ha a másodikon, még büszkébbek – érzékeltette a szezon végi teljesítményértékelés fokozatait Vancsa Miklós ügyvezető. - De nem tagadom, most már a legbüszkébbek szeretnénk lenni...”
Az idilli képet azért több, pályán kívüli tényező is zavarja: nem ártana pofásabb stadion és jóval több néző a lelátóra.
„Bajnokesélyesek vagyunk, így szakmailag előrébb tartunk, mint az infrastruktúra terén – folytatta Vancsa Miklós. - Megpróbáljuk olyan állapotba hozni a stadiont, hogy ha feljutunk, nyugodt körülmények között fogadhassuk az ellenfeleket. Reméljük, az egriek is nagyobb számban jönnek ki a hátralévő mérkőzéseinkre. Futballszempontból Eger alvó város, fel kell ébresztenünk a szurkolókat.”
Márpedig nem túl kellemes érzés úgy pályára lépni, hogy teljesen megtöltött szektorok helyett teljesen megtöltött székekről beszélhetünk.
„Akik most néhány százan kijárnak, azok a megye 1-ben és az NB III-ban is itt voltak, de a két évtizedes sikertelenség miatt elmaradozók még nem tértek vissza a lelátóra. Pedig itt az ideje, most feltámadhat az egri futball” - mondta Farkas Ádám, aki éppen úgy huszonöt esztendős, mint a város labdarúgásának tetszhalott állapota.

Forrás: Nemzeti Sport