Mindig idegenben - Egyre hevesebb a megye: világító lámpás kellene a nagy magyar sötétségben. Kattints a részletekre!

– Csak látnám már, hogy kezdődik a munka! – mondja szurkoló, alpolgármester, klubigazgató és szponzor Egerben. A helyi NB I-es futballcsapat számára „létkérdés”, hogy elkészüljön a hozzávetőleg 180 millió forintba kerülő – az úgynevezett látványsportágaknak társaságiadó-kedvezményt nyújtó program keretében megvalósuló – villanyvilágítás.

Amíg ugyanis esti fény nincs, addig hazai mérkőzés sincs. Újonc együttes ennél nagyobb hendikeppel aligha kezdhet évadot. S bár több hónapja zajlik a bajnokság, a trafóház alapjait most sem ássák.

– Végre kézhez kaptam az áramszolgáltató cég levelét, amelyben az áll: átveszi a munkaterületet, azaz kezdődik az építkezés – újságolta lapunknak Kocsis Zoltán, a klub tulajdonosa. Az elöljáró hozzátette: a tao-pénz, valamint az önkormányzat – a beruházáshoz szükséges önerőt jelentő – átutalása is hamarosan megérkezik a számlára, így a projekt befejeződhet, az Eger pedig tavasszal már otthon játszhat.

Hiába a jó hír, a többség már csupán akkor hisz bármiben is, ha már látja az álló oszlopokat. A délelőtti edzések egyikének egyetlen nézője például a természetvédőket éppúgy felelősnek látja a késlekedésben, mint az MLSZ-t vagy a klubvezetést.

Rázsi Botond, az ötvenhétezer lakosú város alpolgármestere azt mondja: megérti azokat, akik csalódottak, de leszögezi, hogy „a helyhatóság megtette, amit lehetett”, a közgyűlés határozatot hozott a fejlesztés támogatásáról.

Másként aligha ment volna, a képlet ugyanis nem éppen egyszerű. A létesítmény a településé, a csapatot működtető kft. tulajdonosa Kocsis, a pénz nagy részét azonban a főszponzor, a korábban a Vasast patronáló Jámbor János adja.

Az érthető, hogy a vállalkozó nem öl százmilliókat olyan ingatlan felújításába, amely nem az övé; az már kevésbé, miért adja a pénzt olyan sportvállalkozásnak, amely fél évig nem játszhat hazai pályán, meccsnapi bevételei pedig kvázi nincsenek.

– Üzlet? Viccel? Ez nem szól másról, mint Jámbor János futballszeretetéről. Segít a Heves megyei labdarúgásnak – mondja Vancsa Miklós, a klub igazgatója.

A direktor és a támogató a múlt nyáron érkezett Egerbe. A szakmai vezetés hároméves programot dolgozott ki, ebben távlati célként szerepelt az NB I-be jutás. Ám a csapat – meghökkentő tavaszi meneteléssel – kivívta az élvonalba jutást. Vancsa szerint fel sem vetődött, hogy a klub nem vállalja a szereplést az első ligában.

– Pedig a szabályok ismertek voltak – vetem közbe. A versenykiírásban rögzítették: a villanyvilágítás a minimumfeltételek között van.

– Tudtuk, hogy ez a szabály, de az MLSZ karon foghatott volna bennünket – jegyzi meg Vancsa. – Nagy segítséget jelentett volna, ha ősszel otthon fogadhatjuk riválisainkat. Azt pedig jelezték, hogy hamarosan elkészülnek a lámpák. És persze Hevesben mindenki megemlíti: néhány éve a Szolnoknak hasonló esetben még zöld utat adtak...

– Akkor méltányosságot gyakorolt a szövetség elnöksége, de az egyéb feltételeknek, így a biztonsági, a rendőrségi, a katasztrófavédelmi előírásoknak maradéktalanul eleget tettek a Tisza partján – feleli lapunk kérdésére Borbély Zoltán, az MLSZ jogi igazgatója és szóvivője. Hozzáteszi:

– Az a döntés nem hozta meg a várt eredményeket. Azaz a kedvezményezett együttes kiesett, a világítás pedig az után sem készült el, bár a munkát azóta elkezdték. Nem szólva arról, hogy akkor a versenykiírás is különbözött az ideitől.

A sportvezető megemlíti: a magyar szervezet az UEFA standardjainak alsó szintjéhez igazodik, amelynek része a villanyvilágítás megléte, s ha a szövetség a labdarúgás fejlődését tartja a szeme előtt, akkor az első osztályban aligha adhatja alább. Ráadásul az egri létesítményt a döntés idején több szakhatóság is NB I-es mérkőzések megrendezésére alkalmatlannak találta, igaz, azóta több tekintetben változott a helyzet.

Borbély leszögezi: az MLSZ elemi érdeke az újonc gárda otthonra találása, a szövetség épp ezért nyújtott szakmai segítséget ahhoz, hogy a tao program keretében mihamarabb elkészüljön a beruházás.

– Mindannyian szeretnénk Eger meccset Egerben megnézni – összegez Borbély.

Vancsa nem is vitatja, hogy a szövetség támogatta a projektet, amelyhez nélkülözhetetlen volt az önkormányzat áldozatvállalása is. (Az utóbbi korántsem kézenfekvő manapság: a települések költségvetésében eredetileg nem szereplő tízmilliós tételt nem könnyű előteremteni az év vége előtt.)

Rázsi alpolgármester pedig csak sorolja, hány szakosztályt, létesítményt kell fenntartania a városnak, nem szólva a sportiskoláról: előteremtenek annyi pénzt, amennyit tudnak, de mind kisebb a mozgásterük.

– Kell egyáltalán ekkora városnak NB I-es focicsapat? – vetem fel.

– Nem ez a kérdés. Mert ha az együttes feljutott az első osztályba, akkor élnünk kell a lehetőséggel, hiszen a siker nyomán a korábbinál több gyerek kezd el futballozni. Ha tehát előállt ez a helyzet, akkor meg kell találni a megoldást – feleli a politikus.

A pénzügyi realitásokat, a korántsem elsöprő érdeklődést említem, de az önkormányzati elöljáró nem tágít: kultúrára, oktatásra, sportra mindig kell lennie forrásnak – jelenti ki.

Ám attól aligha lehet eltekinteni, hogy az NB II-es bajnokavatáson is csupán néhány ezren voltak, s az élvonalban kiesőhelyen áll a csapat, tehát aligha telne meg a stadion hétről hétre.

– Ha két-háromezren jegyet váltanak, az már siker? – kérdezem Vancsát.

– Nem – válaszolja. – A siker az lenne, ha tizenötezren ülnének a lelátón, de a realitásokat figyelembe kell venni. Egerben csupán néhány százan voltak a stadionban, amikor elkezdtük a munkát, tavasszal már néhány ezren. Valahonnan eljutottunk valahova.

Igaz, azt már sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha a garnitúra otthon mutatkozhat be az NB I-ben.

– Így nincs is értelme – állapítja meg az igazgató. – Éppen ezért, ha az év végéig nem készül el a világítás, akkor Jámbor úr alighanem elhagyja a klubot, mert fölösleges volna folytatnia.

Már csak azért is,mert az Eger 2012 után nem feltétlenül számíthatna arra: szerepet kap az MLSZ fejlesztési programjában. Azaz, meglehet, egymilliárdos beruházástól esne el.

Pedig Rázsi úgy véli, előteremthető az ahhoz szükséges önerő is, miközben saját forrásból képtelenek lennének kigazdálkodni milliárdos összeget.

Addig mínuszt termelnek a „hazai” találkozók is. Vancsa úgy véli, 40-45 millió forint az őszi kár. Ennyibe kerül az utazgatás meg a pályabérlés, és számolni kell a bevételkieséssel is. Egyébiránt a direktort meglepte, hogy éppen a közvetlen riválisok vezetői, a kaposvári Illés János, a siófoki Horváth Károly vagy a pápai Bíró Péter, emeltek szót értük. Alighanem azért, mert ismerősek számukra a problémák...

S a gondok olykor megoldhatatlannak tetszenek, míg a türelem fogy.

– Jámbor János sportszerető ember. Nem csupán futballozik, de alkalmanként pingpongozik, teniszezik, strandröplabdázik is. Vihette volna a pénzét bármelyik sportághoz, örömmel fogadták volna. Ő a labdarúgásnak adott akkor is, amikor még nem voltak tao- és komolyabb televíziós bevételek. Több megbecsülést érdemelne – említi Vancsa. Majd megjegyzi: – Nehéz versenyezni olyan környezetben, amelyben mi csak magánforintokra számíthatunk, miközben bizonyos klubok további forrásokból is fedezhetik költségeiket.

Eltelt fél évad, az Eger együttese kiesőhelyen áll. Vancsa szerint nem történik tragédia, ha búcsúzik a csapat, a munka folytatódik. Már, ha a világítás elkészül, mert anélkül nincs tovább. Arról azonban szó sincs, hogy lemondtak volna a bennmaradásról.

– Egerben ma él a futball. És a helyi hadtörténet némi ismeretében nem is mondhatok mást: nem adjuk fel.

Forrás: nol.hu