A mérkőzést megtekintő T. László szurkolótársunk értékelte az egri játékosok teljesítményét, a Nagyréde SC elleni hazai mérkőzéssel kapcsolatban. Kattints a részletekre!

Nehéz egy ilyen mérkőzés és annak utózöngéje után értékelni. Nem fogom bántani a csapa-tot, bár lenne miért. Inkább érzéseimet írom meg. Valahogy úgy éreztem, nincs meg a kellő hit, a lelkesedés. Ment előre a csapat, valamilyen szinten volt akarat, de korántsem elég… Nem egyszer láttam a fiúkat ősszel, majd a felkészülés ideje alatt és most tavasszal. Ezen félév első harmadában – azzal együtt, hogy voltak nehéz meccsek, több mérkőzésen a sze-rencse sem állt el mellőlünk – abban a tekintetben jól mentek a dolgok, hogy a nyáron ver-buvált egylet egyre egységesebb lett. Aztán a téli felkészülési mérkőzések közt voltak kifejezetten biztató jelek is. Ráadásul két játékossal erősödtünk. Ez után többen is optimistán vártuk a tavaszi folytatást. Igaz, hogy személy szerint a Maklár elleni teljesítménnyel sem voltam teljesen elégedett, figyelemmel a közelgő Gyöngyös elleni meccsre, de csak nyertünk, azt meg ugye nem nagyon kell megmagyarázni. Aztán egy újabb, immár sima győzelem után várhattuk a GYAK elleni rangadót. Ott sajnos megtört valami. Már a két bekapott gól után sem volt igazi hit, pedig volt, lett volna még idő legalább a döntetlen elérésére. Aztán két még fájóbb vereség. Azt gondolná az ember, hogy legalább ilyenkor csak azért is megmutatjuk. Ehelyett enerváltan, gyengén, komolyabb elképzelés nélkül játszunk, igazi tűz nélkül. Pedig ahol ott van egy Kera, Kaszás, Busai, de ide sorolom Szucsikot is, ott ezeket a mérkőzéseket egyszerűen be kell húzni. Ha csúszva-mászva is, de nyerni kell! Ahol a megtört egri futball nimbuszát akarjuk helyreállítani, egyszerűen nem lehet így teljesíteni! Lehet, hogy tévedek (és így legyen!), de én itt többet sejtek, mint a GYAK elleni vereség miatti lelkiállapot. Valami mintha megtört volna, mint ha nem úgy mennének a dolgok, ahogyan kell. „Szép” és érthető gesztus is Dani lemondása, de e mögött jómagam többet sejtek, mint a kisiklás következményét. Nem tudom, hogy erre utal-e, hogy Montvait még a cserék közt se láttam, az, hogy a meccs végén az edző és játékos közt kisebb szóváltás is volt, de valami nekem itt bizony „büdös”. Kíváncsian várom, mi lesz most. Bizonyára meg lehetne oldani az edző kérdést házon belül, de én személy szerint (már csak a fenti érzésem miatt is) jó ötletnek tartom, amit talán az elnök is nyilatkozott, nevezetesen, hogy „kívülről” érezzék a segítség. Már csak azért is, mert messze még az, de ha komolyak a szándékok, el kell kezdeni a következő, „bajnokesélyes” csapat alapjait is letenni