Kérésemre a gyöngyöshalászi mérkőzést megtekintő T. László szurkolótársunk értékelte a csapatunk teljesítményét. Kattints a részletekre!

Az első bajnoki meccsünk kapcsán kiváltott vita okán szándékosan aludtam néhányat a Gyöngyöshalász elleni mérkőzés értékelése előtt. Nem szeretném, ha hirtelen felindultságomban írtak kapcsán egyeseket akaratom ellenére megbántanék, ne adj isten azt gondolná bárki is, hogy nem az ESE-nek szurkolok. A kritika szerintem ugyanolyan fontos, mint a dicséret, de miután egyesek egyenesen sértésnek veszik azt, igyekszem diplomatikus lenni. Már amennyire tudok.

Az oldal szerkesztője arra kért, ha lehet, egyesével értékeljem a játékosokat, azonban én most mégis a csapatról, a halászon mutatott játékról szólnék. Magam részéről szeretném viszontlátni az edzőmeccsek egy részén, a Heves elleni második félidőben, a Tiszafüred, vagy a Balassagyarmat ellen mutatott jobb játékot. A Hatvan elleni kupameccsen talán már látszott valami. Utóbbinak azonban nem szabad különösebb jelentőséget tulajdonítani, hisz az ellen erősen tartalékosan állt fel, nem tagadva, számukra a bajnokság az elsődleges. A hétvégi, meggyőzőnek tűnő 3 gólos győzelem ellenére most sem sikerült a várt JÁTÉKOT hozni.

Rúgtunk ugyan egy szép gólt távolról, egyet egy rögzített szituáció utáni kavarodásból, majd egyet szögletből, de valójában az utolsó percekben sikerült egy igazi akció-gólt szerezni, azt is a csereként beálló Busai elfutása után. Persze erre lehet azt mondani, hogy kényes az ízlésem. Talán árnyaltabb a helyzet azonban, ha hozzátesszük, a hazaiak az első félidő végén (0-1-es állásnál) igen közel voltak az egyenlítéshez. Történt ugyanis, hogy a védőink mögé beívelt labdát teljesen egyedül vezethette kapura a halászi támadó. A kifutó Bollók felett át is emelte a játékszert, azonban szerencsénkre az a felső lécről a játéktéren kívülre pattant. A második félidőben (0-2-nél) hasonló játékszituáció alakult ki, akkor Bollók nem kis védése kellett a kétgólos előny megtartásához. Aztán kaptunk egy olyan gólt, amilyet az u 13-ban is ritkán látni…. Ez pedig három felépített támadás volt az ellenfél részéről... És ne gondolja senki, hogy ezeken a lehetőségeken kívül ne lett volna további esélye a vendéglátóknak szorosabb eredményre…. Persze közben próbálkoztunk mi, el-el jutottunk az ellen kapujáig, de nagy veszélyt nem igen sikerült kialakítanunk. Bántóan sok labdát eladtunk, nem passzoltunk pontosan, nem volt gördülékeny játék. Azt hiszem, óriási szerencsénk volt azzal, hogy a kapott gól után szinte azonnal sikerült rúgnunk egyet. Ki tudja mi lett volna, ha nem így történik...

Ebből mit szűrök le? Talán azt, hogy egy ettől a halásztól kicsivel is jobb csapat ellen egyáltalán nem biztos, hogy ennyi elég lesz. Persze előre látom az erre adott választ. Mit akarok én. Tavaly idegenben talán nem is nyertünk ennyivel. (Bár pont itt volt 0-3). Aki viszont látta ezt a meccset, lehet, hogy elgondolkodik ezen…. Nem hasonlítgatom a tavalyi meg az idei csapatot, de főként Sebe Atilla, vagy éppen egy jó Kaló, esetleg Szövetes rettenetesen hiányzik… (Állítólag Kaló semmiképp nem maradt volna. De hogy Sebét és Szövetet nem sikerült itt tartani, szerintem akár végzetes is lehet.) Ezen valamelyest segíthet, ha Farek felépül, de jelenleg még ő sem áll rendelkezésre. Amíg nem lesz olyan védelmünk, középpályánk, amelyik visszér, amelyik egy „kicsit” gyorsabb, nagyon nehéz lesz. Csak hogy egy újabb tényről szóljak: tavaly 30 meccs alatt kaptunk 15 gólt, most kettő alatt 3-at úgy, hogy a védelemben benne volt még jópár…Persze lehet ezen még javítani, de ehhez jobb teljesítmény kell….

Nagyon bízom abban, hogy a szombati napon ettől jobban fogunk játszani.  A Hatvan, ha nem is világverő csapat, biztosan nem feltartott kézzel érkezik majd Egerbe. Ráadásul két győzelemmel a tarsolyban nekik akár az x sem rossz eredmény! Ha pedig bajnokok akarunk lenni, egyszerűen ettől több kell a jövőben.