Kérésemre, a Szolnok elleni mérkőzést megtekintő T. László szurkolótársunk értékelte a látottakat. Kattints a részletekre!

A múlt hétvégi súlyos kupafiaskó után talán kicsivel kevesebben látogattak ki a vasárnapi bajnokira, mint a Jászberény ellen, de aki kiment, nem csalódott. Ha nem is látványos, de feltétlenül eredményes taktikával újabb nagy skalpot sikerült begyűjteni mieinknek. A győzelem értékét tovább növeli, hogy több játékosunk is hiányzott a keretből. Mindenkivel egyetértek, aki dicsérte a csapatot, hiszen ez tényleg csapatmunka volt. Épp ezért fölöslegesnek tűnhet, de néhány szóval mégis szólnék egyenként is játékosainkról már csak azért is, mert jókat mindig szívesen ír az ember.

Tajti magabiztos volt, amikor pedig nagyon kellett, a kapufát hívta segítségül. Persze tudjuk, szerencséje csak jó játékosnak van. Láttam már mindhárom kapusunkat élőben. Azt hiszem, ő lehet sz első számú…

Debreceni legnagyobb erénye talán, hogy mindig tud egy jó átlagot és ettől most sem maradt el. Fontos láncszeme a „gépezetnek”.

Lakatos hozta a tőle elvárható rutint, játékot és ezzel a biztonságot hátul, bár egy alkalommal lehetett volna egy fejjel magasabb. Szerencsére nem lett belőle baj.

Pataki egyre jobban összeszokik belső védő párjával. Ide igazolása őta figyelem, mert nagyon nagy szükségünk van Lakat mellett egy másik, hozzá hasonló képességű középső védőre. Szerencsére egyre jobban megy neki.

Lórincz egyik kedvencem. Fiatal, agilis, labdabiztos és viszonylag megbízható is. Korából is adódóan elég gyors is. Remélem, hosszú távon tudunk majd rá számítani, nagy értéke lehet csapatunknak.

Mikolka igyekezett, voltak jó megoldásai, még ha néha úgy is tűnt, hogy kicsit eltűnt a mezőnyben. Nem annyira látványos, de hasznos tagja volt a csapatnak.

Farek a kiismerhetetlen. Jó adottságokkal bír és legtöbbször „odateszi magát”. Ugyanakkor a befejezéseknél sokszor mintha megremegne a láb, vagy nem a legjobb megoldást választaná. Ezt a kettőséget jól példázza a meccs végefelé történt remek labdaszerzése és megindulása, majd a ’gyengére” sikerült lövése. Szélső játéka gyakran komoly veszélyt jelent az ellenre.

Antal nem játszott rosszul, de nem ez volt a legjobb meccse. Az első félidőben eldönthette volna a meccset, de sajnos rossz megoldást választott. Benne talán kicsit több van vasárnapi teljesítményétől.

Gresó miként a Jászberény ellen, most is az egyik legjobbunk volt. Remélem állandósítani tudja formáját, mert azzal az egész csapat nyer.

Titkót – remélem nem haragszik meg – nem a cselei miatt szeretjük. A mostani meccse szerintem az őszi szezon eddigi legjobbja volt. Az akarat ezúttal jó megoldásokkal is párosult.

Kacsó adott egy gólpasszt, bár sajnos sokkal több nemigen mondható el játékáról. Talán egyedül belőle hiányzott az igazi elszántság, akarat, megalkuvást nem tűrő játék.

A cserék közül Kovács Gergőt emelném ki nem csupán gólja, de további jó megmozdulásai okán is. Én az edzőmeccseken elért találatait követően már régóta vártam bemutatkozását és nem okozott csalódást.

És még valami a végére: valahogy végig úgy éreztem, hogy nem csak olyan „odatett” ígéret volt, hogy Barna édesapjáért is játszanak a fiúk. Szerintem a győzelem tényleg neki szólt. Köszönjük!