A mérkőzést megtekintő T. László szurkolótársunk értékelte az egri játékosok teljesítményét, DVTK elleni kupamérkőzéssel kapcsolatban. Kattints a részletekre!

Az Eger SE- DVTK magyar-kupa mérkőzés margójára.

Két okból „ragadtam tollat” a szerdai meccs kapcsán. Egyrészt a mérkőzés körítéséről, a Diósgyőr továbbjutásáról kaphattunk információkat a helyi, vagy országos médiákból. Mi több, még arról is, hogy a vendég szurkolók milyen üzenettel várták övéiket. Az egriek teljesítményéről viszont kevesebbet lehetett hallani. Talán Csuhay mester és az „ellen mesterének” szavai voltak azok, melyből a mieink játékát „értékelő” véleményt ismerhettünk meg.

Másrészt, ha volt is rövid „elemzés”, leginkább arról olvashattunk, hogy a DVTK egy félidő alatt „lerendezte” a továbbjutást. Én szeretném azonban megírni véleményemet. Méghozzá nem másról, mint a mieinkről. Érdekel a sok néző, a felvezetés, de mégiscsak ez a legfontosabb.

Nos, azt gondolom, feltétlen dicséret illeti a fiúkat, méghozzá kivétel nélkül! Nem is értékelem egyesével a csapatot, mert nincs értelme. Meglátásom szerint a játékosok nagyot küzdöttek, helyenként – főként a második félidőben – még jól is játszottak. Persze hogy nekünk esett a vendég csapat. Aki tudja, milyen eredménytelen időszakon és az ezzel járó szurkolói kritikán voltak túl, az nem is lepődik meg ezen. Jöttek is a diósgyőri helyzetek, és előbb-utóbb a gólok is. De hát a csapatokat 3 osztály választja el egymástól. Azt gondolom, aki sokkal többet várt a meccstől, az magának is hazudott. Ha a védelem kevésbé megilletődött, ha nincs az öngól, ha… De hát a sportban nincs ha… A fiúk tették a dolgukat, igyekeztek, ami három gólos hátrányra volt elég a félidőre.

A második játékrészre, az ott mutatott játékra azonban meglátásom szerint mindenképpen lehet alapozni. Meglehet, hogy a biztos vezetés tudatában a borsodiak visszább fogták magukat, meglehet, hogy még így is voltak helyzeteik. Ebben a játékrészben azonban már nekünk is akadtak. Sőt. Árvai gólja nagyon szép volt. De ezen kívül is igyekeztük felvenni a kesztyűt, megmutatni, tudunk mi szoros meccset játszani egy tőlünk jobb csapattal. Ezt a félidőt sikerült is megnyernünk. És engem az sem érdekel, hogy a vendégeknek ez így is épp elég volt a győzelemhez. 3-1 után egy-két helyzetünk (na jó, legyen helyzetecskénk) nekünk is volt. Ha akkor sikerül betalálni,…. Biztos, hogy akkor még inkább megkettőzött erővel mentünk volna előre. (természetesen tisztában vagyok azzal, ez akár újabb diósgyőri lehetőségeket is megnyitott volna.) Persze az egy percig sem kétséges, hogy a jobb, erősebb csapat jutott tovább, megérdemelten. Azonban ha harcosan, akarattal küzd csapatunk, helyenként pedig jól is, az mindenképp megsüvegelendő.

Sajnálom, hogy mesterünk szavai mellett egyedül Horváth Ferenc mondott néhány jó szót a mieink játékáról. Az egész meccsen mutatott akarat okán, és a második félidőben emellé párosuló játékhoz gratulálok az egész CSAPATNAK!

Szép volt fiúk!

Ha a bajnokságra is sikerül azt az alázatot átmenteni és fenntartani, valóban lehet esély az osztályváltásra.