A mérkőzést megtekintő T. László szurkolótársunk értékelte az egri játékosok teljesítményét, a Maklár elleni bajnoki mérkőzéssel kapcsolatban. Kattints a részletekre!

Sajnos egy hete kicsit „túláraztam” a csapatot. Biztos voltam abban, hogy a Gyöngyös elleni döntetlen nem vette el a fiúk harci kedvét, hiszen nem dőlt el azzal a meccsel semmi. Hát nagyot kellett csalódnom…. Tudom, a Maklár nem rossz csapat, sok gólt nem igen kapnak senkitől, veszélyesek a kontráik. Itthon is megizzadtunk ellenük, meg hát a pálya, a játékvezetés, Pataki kapufája nem sokkal a vége előtt, stb. Ezzel együtt kritikán aluli volt a Maklár elleni teljesítmény, de ami még fájóbb, a hozzáállás… Majd minden mérkőzésen kint voltam eddig, de ezután kétszer is meggondolom, hogy megnézzem-e a fiúkat. És nem azért, mert nagyon úgy néz ki, elszállt az aranyérem. Nem. Azért, mert azt gondolom, egy feljutásra aspiráló csapatnál a minimum az, hogy minden meccsen odateszi magát mindenki. Ebből pedig nem lehet engedni! Ha ezt nem látom, inkább más elfoglaltság után nézek szombatonként… Egyszerűen érthetetlen volt egyesek (inkább a többség) teljesítménye. Sokat elárul, hogy ismét Montvai volt az, aki a legnagyobb kedvvel játszott. Mondhatják, hogy „sztárolom”, de nélküle sajnos nem sokat ér a csapatunk. Már pedig rá nem számíthatunk sokáig. (Ez azért a vezetésnek is szemet kellene végre, hogy szúrjon.) A nagy múltú „Józsi-bá”-t sem akarnám bántani, de ha ennyire sikerült a harci kedvet fenntartani a játékosokban, hát nem tudom. Azt hittem, legalább a szünetben összekapja a csapatot. Ehhez képest mi jöttünk ki hamarabb, a második félidő pedig még rosszabbul nézett ki addig, amíg nem kellett kapkodni… Az első félidő nagy része és a második első fele egyszerűen értékelhetetlen volt. Utána meg a kapkodás, ami vagy eredményre vezet, vagy nem. Egyenként nem is értékelnék senkit, de Bollók Gabi sokat tett az eredményért…. És nem csak a teljesen érthetetlen ügyetlenkedésére gondolok a tizi előtt. Az első félidőben az eladott labdájából nagyon simán gólt kaphattunk volna. Több dolga meg nem igen akadt. Pataki Viktor bátortalansága régóta kitűnik, bár tegnap ezzel együtt mennybe mehetett volna. De amíg ezeket sem rúgja be, nem változik semmi.. Szucsiktól egyetlen cselt, vagy megindulást sem láttunk, Kaló a szokottnál több hibával játszott, a csereként beálló Árvai meg nem tudom, ilyen teljesítménnyel akarta felhívni magára a Vác figyelmét… De sorolhatnám még. A csapatnak egyetlen lehetősége van, ha úgy akarja befejezni a bajnokságot, hogy a lelkiismerete tiszta. Minden meccsen legalább olyan elszántsággal játszani, mint a Makláriak egyenlítő találata után. És ez a minimum. Persze még mindig messze a vége, de ha a becsületünket nem akarjuk elveszíteni, nincs más megoldás.