A mérkőzést megtekintő T. László szurkolótársunk értékelte az egri játékosok teljesítményét, a Egerszalók elleni bajnoki mérkőzéssel kapcsolatban. Kattints a részletekre!

Kicsit féltettem a csapatot a szombati meccstől. Tartottam attól, hogy a borsodnádasdi találkozó „utórezgése”, a pontvesztésből eredő esetleges elkeseredettség érződik még a fiúkon és nem tudnak majd úgy teljesíteni, ahogyan kell. Biztos voltam benne, hogy gólokkal jobbak vagyunk az ellennél, de mennyire vetheti vissza a játékosokat az, hogy alig hogy visszajött a remény, ismét távolodni látszik az első hely? A végeredményt ismerve elmondhatjuk, szerencsére félelmem nem volt alapos. Ezzel együtt azt gondolom, nem múlt el nyomtalanul az előző szombat. Hogy mire is alapozom ezt? Hiszen nagy elánnal kezdtük a mérkőzést, jött is két gyors gól és ezen kívül is akadtak helyzetek, mi több, az akarattal sem volt gond. Valahogyan mégis azt éreztem, mintha szép lassan belealudtunk volna a meccsbe, pedig ha az ellenfelek mindig a megyeszékhely gárdája ellen akarják megmutatni mit is tudnak, nekünk pedig akár számíthat is a gólarány, „megtisztelhetnénk” az ellenfelet azzal, hogy annyi gólt rúgunk amennyit csak tudunk…. A másik dolog, ami ezt mondatja velem, hogy vannak jó játékosaink, ezzel együtt ezt a meccset éppen az a játékos hozta, aki nem játszott Borsodnádasdon. Több szurkolótól hallottam, lehet, hogy a fiatal játékosunknak több lehetőséget kellett volna már eddig is adni, lehet, hogy gyorsaságával, cselezőkészségével több borsot tudna az ellenfél orra alá törni, mint a statikusabb támadóink. Én ebbe nem mennék bele, a csapat összeállítása az edző feladata, bár abban egyetértek, amennyiben Dobos, Gresó, vagy bármelyik társ a középpályáról, vagy akár a támadó szekcióból jó ütemű kiugratással tudja játékba hozni, több veszélyt jelenthet az ellenfél kapujára, mint a bocsánat a kifejezésért, de „ész nélküli felívelgetések”. Minden esetre jó volt látni, hogy képes a „kis” Árvai is a csapat érdekeinek alávetnie magát. Jól játszott, két gólján kívül nem egyszer okozott ijedtséget a szalókiak védelmében, és a tizenegyes kiharcolásában is oroszlánrésze volt. Én örülök annak is, hogy Dorkó Alex szintén jó játékkal rukkol elő mostanság. A védelemnek nem volt túlzottan nehéz dolga ezen a hétvégén, amit kellett, azt megoldották. Gresó Matyit tudjuk, hogy nem ügyetlen, az elmúlt fordulókban talán a leginkább kiegyensúlyozott teljesítmény az övé volt. Montvai Tibi viszont mintha belefáradt volna a párharcokba, vagy talán rajta is érződik az, amit a minap nyilatkozott is, nem biztos, hogy még egyszer kapunk esélyt ebben a szezonban…. Szucsik Ádámtól kicsit többet szoktunk meg, visszafogottabnak tűnik a teljesítménye, mint mondjuk ősszel. Tudom, hogy több van benne, de mintha visszafogná magát, vagy csupán a mester kéri, hogy kevesebb önállósággal játsszon. A magam részéről szeretném látni a korábbi Ádámot. Farek vagy nem teljesen épült még fel, vagy a sérülése után nehezebb a visszailleszkedése, nem tudom. Persze összességében az 5 gólos sikert nem kell megmagyarázni, bár ha nincs az utolsó 5 perc, hiányérzetünk mindenképpen lehetett volna. No de egy fontos gondolat a végére. Ezt a meccset bizonyos értelemben tekinthetjük egyféle felhozó meccsnek is. Abban az értelemben mindenképp, hogy a tárkány ellen bizony ettől is több kell majd. Igaz ugyan, hogy az ő esélyeik a feljutásra szinte elszálltak, lehet, hogy emiatt a csapategység sem olyan már, de az biztos, hogy ellenünk összekapják magukat. Ezt nem is bánom, így sportszerű. Abban pedig csak bízni tudok, hogy az utolsó fordulóban is így tesznek majd és nem „fekszenek le”. Keményen, harcosan és kellő lelkesedéssel fiúk! Hajrá ESE!