| Amit ígértem a kilencven percre azt nem teljesítettük! Nem kértem sokat a mérkőzés előtt sem csak annyit,hogy tegyünk meg mindent a győzelemért és ,szakadjunk’ meg a pályán. Megszakadtunk........Antal Zsolti,de ő szó szerint. A látásával is gond lehet pár embernek,mert ha én jól tudom pirosban játszunk hetek óta,de nekünk többször sikerült ma is az ellenfélnek passzolni. Amit gyakoroltunk a héten azt nem sikerült viszontlátnom a pályán. Az első félidőben a vendégek kétszer jöttek el a kapunkig,persze egyet be is lőttek. Több nagy hibát követtünk el akkor pár másodperc alatt. Nem akarom elfogadni azokat a véleményeket miszerint ez a csapat kihozta magából a maximumot és nincs tovább,mert nem ezt látom edzéseken. Azt elfogadom,hogy négy-öt ember kivételével a többségének ez az év az első vagy második NB-s éve és rutinra,tapasztalatra van szükségük. A helyzetkihasználáshoz viszont nem rutin kell,hanem koncentráció! Lassan az egészségem látja kárát az elpuskázott lehetőségeknek. Nem működik valami,de nagyon nem! Leülök a vezetőkkel,egyeztetünk,hogyan tudunk előrelépni a keretet illetően,ami minden bizonnyal személyi változásokat is eredményezhet majd. Amit hiányolok,hogy nincs igazi vezér a pályán,aki ha kell rendbe szedi a társaságot,mert ha lenne egy ilyen akkor a DVTK II és a három döntetlen mindegyikét behúztuk volna. Nem ledegradálva ellenfelünket,de megint elbuktunk két pontot. Sőt! A végén még izgulni kellett nehogy az egyik kontrájuk beakadjon és az egy pont is elússzon. A vezetők minden tekintetben nyugodt környezetet biztosítanak nekünk a munkához. Kutya kötelességünk lett volna az utolsó hazai meccsünket mindenáron megnyerni! Minden csapat életében eljön a hullámvölgy,minket lehet most ért el. Gólokban mutatkozik meg igazán ez a negatív hullám. Kitaláltam több változást is a hétre,de nem hozott pozitív változást,sajnos. Megyünk tovább,készülünk a következő feladatra,mert két borzasztóan nehéz mérkőzésünk még hátra van a hosszú téli szünet előtt. |