T. Lacibácsi:

Kettős érzéssel érkeztem vasárnap a Szentmarjayba. Egyrészt úgy gondoltam, ezt a Tiszafüredet eddig minden alkalommal legyőztük itthon, miért ne tennénk ezt meg most is. Másrészt látva jónéhány meccset az új bajnoki idényben, tartottam is attól, megint nagy lesz a feladat.

Sajnos félelmem nem volt alaptalan. Az első félidő alig értékelhető, és nem az időközben lezúduló eső miatt. Mindkét csapat óvatosan, nem sok elképzeléssel „vetette magát a küzdelembe”: Persze ez minket, hazai szurkolókat zavart leginkább, itthon nem ilyen hozzáállást vár az ember! Helyzet alig, mezőnyjáték sok hibával.

 Aztán a második félidő eleje – részünkről – még rosszabbul sikerült. Vendég akciók és vendég gól, miközben nem látszott, mit is szeretnénk mi játszani. A 90 percből mindössze az utolsó 10 volt elfogadható. Ha az egész meccsen, de legalább a nagyobb részén ezt az akaratot, elszántságot látta volna az ember, még a vereséget is megbocsátotta volna. Így ismét maradt a bosszúság.

Összességében megállapíthatjuk, gyengécske csikócsapatunk van igazi vezér nélkül. Nem mehetek el szó nélkül vezetőedzőnk ténykedése mellett sem. Még egyetlen egyszer sem hallottam, hogy megemelte volna a hangját meccs közben, elégedetlenségének adott volna hangot bármikor is. Mentalitása átragad a játékosokra is. Na meg aztán a nyilatkozatai. Mintha nem is a saját csapata lenne, mintha itt is a szakmai értékelést kellene „kitennie”, mint a tv-ben. Sem ő sem a hetente egy alkalommal Egerbe látogató Farkas Balázs nem ide való. Látja már ezt mindenki, de nincs aki tegyen ellene. Szegény Eger, szegény egriek!