1990-es évek első fele
"Come, as you are"

Az előbbiek szerves folytatása, sok lelkes énekessel és zenésszel. A szóbeli hagyomány alapján sikerrel. A zenei, eszmei vezető a piarista Adamát Lajos volt. A hangzás akusztikus, perkákkal és hegedűszóval. Angolkisasszony szoprán leánykák és komoly piarista basszusok.

1990-es évek második fele
"A tücskökkel ettem én is a füvet"

1996/1997
A történetmesélő elfogultsága, szubjektivitása elkerülhetetlen (de erről B. G. tudna igazán mesélni), tehát bele is írom magam (B. M. J.) a sztoriba: 1996-ban kerültem a Piárba, és az első iskolai héttől részt vettem a szerda esti gitáros miséken. Akkoriban nagy változás történt, a vezető Adamát atya Mosonmagyaróvárra került, a hangadók többsége elballagott és kiszállt. A miséket elvállaló Gyimesi atya Mák Kornélt kérte föl az együttes vezetésére, akinek már volt némi szervezési és zenei tapasztalata. A korábbi évek hagyományai még tovább éltek, a szerdai éneklések után beszélgetés, iszogatás következett, a pénteki próbák is rendszeresek voltak, erősítették a társaságot. A zenekar 4-5 gitárosból állt, az 10-15 énekes fiú-lány viszonylag magas színvonalon hozta az amúgy kétes értékű "hagyományos, gitáros énekeket". (Amelyek többsége slágeres-sanzonos dallamokra írt vagy összedobott, rossz prozódiájú zöngemény volt, az ún. "sárga könyv" dalainak nagy része.) Gitározott elektromos gitáron Virághalmi Bálint, néha basszusgitáron Halász András, ritmusgitáron Farkas Ferenc. A tanév csapatépítő eseményei a dömösi kirándulás és a nyári balatoni turné voltak, ez utóbbinak Sz. Tóthné Éva fűzfői házának kertje adott helyet. Ugyanezen a nyáron (1997) még egy fontos dolog történt: Mák Kornél felhívta a figyelmünket az Apostagi Ladik Fesztiválra, ami a hazai keresztény könnyűzene országos meetingjévé kívánt válni. De tudtuk, hogy ott csak saját dalokkal érdemes próbálkozni. Ekkor született az első EHUP-szám, a Könyörgés, de a szétszórt nyár nem tette lehetővé, hogy mindenki megtanulja, és augusztusra színpadi produkció is váljon belőle. Ez a dal hosszú utat járt be azóta, de mindig fontos része maradt a műsornak. Szövegvilága mintegy előrevetítve meghatározza a többi dal filozófiáját, egy kereső, tévelygő, válaszokért könyörgő alapállást. Zenéje talán leginkább Alanis Morisette hatását viseli magán, de egyébként a Nirvana, Tankcsapda és a Kispál zúgott a fejemben akkoriban főleg, mint minden normális tizenévesnek.

Még tovább megyek...